Összes oldalmegjelenítés

2014. november 1., szombat

arany jános: ősszel

Híves, borongó õszi nap;
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, síma tengerarc,

Élénk verõfényes vidék -
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bibor habot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;

Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengõ liget, -
Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhak s tulkok sereggel -
Minõ kép ez!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort,

Vendégies hivójelül;
Hõsek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül;
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettõs pohár, mézízü nedvvel,
Vigan forog... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

S ha zúdulnak véres csaták,

Szabadságért nem küzdenek,
Mert elnyomás, népszolgaság
Elõttük ismeretlenek.
Törvényök nincs - boldog hiány!
A vének élõszája rendel
Igazságot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Oda van a szép nyár, oda!

A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerû, csoda,
Többé se napfény sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Egyhangúság, egyformaság;

A nappal egy világos éj;
Nem kék az ég, nem zöld az ág,
Menny, föld határán semmi kéj;
Csak sír az égbolt ezután
Örök unalmu lanyha cseppel,
Mig szétolvad... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Oh jer, mulattass engemet,

Hunyó dicsõség lantosa;
Érdekli mostan lelkemet
Borongó ég, kihalt tusa,
Emlékhalom a harc fián,
Ki az utolsók közt esett el,
Remény nélkül... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Felhőid és zúgó szeled,

A zizegõ haraszt, mohar,
Magános tölgy a domb felett,
Bolyongó tûz, hullámmoraj -
Ez, amit lelkem most kiván!
Enyészõ nép, ki méla kedvvel
Multján borong... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Kinek sötétes éjjelen

A hõs apákhoz költözött
Daliák lelke megjelen,
Alánéz bús felhõk között
És int feléd: „Jer, Osszián,
A holtakat miért vered fel?
Nincs többé Caledonián
Nép, kit te felgyujts énekeddel.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése