Összes oldalmegjelenítés

2013. október 1., kedd

Páskándi-memento

Páskándi Géza 80 éve született. Az erdélyi magyar színházi világ ismét ünnepli őt jelentőségéhez méltón: Parászka Boróka szeptember 21.-i, a magyar dráma napjára szervezett marosvásárhelyi rádiós színdarabolójában Dr. Ungvári-Zrínyi Ildikó, Kincses Elemér, a Szovátáról érkező Bocskai Vince, Dr. Gáspárik Attila kapott meghívást. A Kalauz nélkül c. felolvasószínházi előadáson (a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának kistermébe rendezte Dr. Gáspárik Attila) pedig a Kolozsvárról érkező, de Marosvásárhelyen de la distance Látó c. irodalmi havilap-szerkesztő Demény Péter méltatta Páskándit.
Az évfordulókon döbbenünk rá az adósságokra. Páskándival szemben is lenne bőven törlesztenivaló: ősbemutatandó dráma. Tulajdonképpen nem is ismertük őt eddig igazán. Alig tudunk róla valamit. Páskándi nem jutott be az erdélyi magyar színházi tudatunkba úgy, ahogyan az megilletné ezt a zseniális alkotót, mint Székely Jánost vagy Sütő Andrást (igaz, Sütőnek ott volt Harag György, az I. osztályú rendező-barát). Pedig éppen abban az időszakban élt ő is. Érdemes összevetni nemcsak a három életrajzot, de a drámai életműveket, dramaturgiájuk, összes drámájuk is. Mi bennük a közös vonás? Az avantgárd mindenképp. (Székely például egzisztencialista.) A művek izgató háttere is közös. Zsenialitásuk is összemérhető. Kevesen tudják még az erdélyi magyar színházi berkekben is, hogy a nyolcvanas években megkapta a legjobb új magyar drámáért járó magyar Színikritikusok Díját: Sütő András, Székely János, Páskándi Géza, pont úgy, ahogy a kilencvenes években Kolozsváron Dr. Visky András is a Tompa Gábor-rendezte tetrológiájáért éppúgy, mint Marosvásárhelyen manapság Székely Csaba a Sebestyén Aba-rendezte Bányatrilógiájáért.
Megtudná-e, ó, valaki is nevezni akár az erdélyi magyar színházi berkekben Páskándi azon drámáját, melyért megkapta ezt a rangos elismerést, ami az irodalmi lexikonokból kivezetné és bevezetné az iskolai tankönyvekbe, vagy meg kell elégednünk a magyar wikipédia távirati stílusú, nem kielégítő címszavával?
Sütő-Székely-Páskándi 
Az ilyen alkotói egyezések a színháztörténet legizgalmasabb problémái közé tartoznak. De hol vagyunk mi már mindezektől, mi, itt, 2013 Marosvásárhelyén, a Székelyföld posztmodernné sehogyan sem igyekvő sötét, középkori világában? Hol vagyunk mi már ezektől a dramaturgiáktól? Sütő András 1974-es remekét, az Egy lócsiszár virágvasárnapját ugyan még sikerült Schilling Árpád rendezésében 2001-ben Budapesten a Katona József Színház Kamrájában Tasnádi István Közellenség c. drámája által újraértelmezni (a lovak szemszögéből mutatva be a tragikus történetet, zenésen – az egyszerűen zseniális  előadást akkoriban a Duna TV is közvetítette), és az az előadás szintén elvitte a magyar Színikritikusok Díját a legjobb új magyar drámáért, legjobb előadásért, legjobb rendezésért, de 2011-ben Székely János Caligula helytartóját a Kecskeméti Katona József Színház Bagó Bertalan rendezésében és Kőszegi Ákos címszereplésével milyen szép korszerűen színre vitte, ezt az előadást is közvetítette a Duna TV, és ez a szintén zseniális előadás még a kolozsvári Tompa Gáborhoz mérhető legnagyobb erdélyi magyar kortárs rendezők irigylését is kiváltotta.
De mi a helyzet Páskándival?
Hol vagyunk mi Páskánditól? 1989-ben összeomlott egy rendszer, a kelet-európai kommunista diktatúráké, hogy aztán az átmeneti korszaknak is véget vessen a 2007-es európai csatlakozásunk, mely még napjainkig sem valósult meg teljes mértékben. De nagyon jó egy kicsit visszamenni az időbe, a XX. század második felébe, és még egyszer újraolvasni az akkor lehetségest. És ma? Hogy állunk mi ezekkel az akkor lehetségesekkel? Hány utat hagytunk fel? Hány útról tértünk le? Hányszor döntöttük le szobrainkat, hogy helyettük újakat állítsunk? Hogy aztán elsirassuk a régit, s az elmúlt idő erejével romantikus távlatokból nosztalgiázzunk felettük? A színháztörténész újra felfedezheti a régmúlt, elfeledett, elpazarolt, eltékozolt, mellőzött értékeket. Erdélyi magyar színházaink vajon megtennék-e? Páskándi dramaturgiája is a könyvtárak porosodó könyvespolcai közé kerülhetne, ha nem volnának az emlékező pillanatok. A memento egyben reflektor is: képesek bevilágítani rejtett, sötét zugokba, színháztörténetünk rejtett kincses ládikáiba, kamráiba is.
Itt lenne az ideje, hogy a Páskándi-dramaturgiát is az elsüllyedt hajó tengermélyéből türelmes búvárként a felszínre hozzuk. Erdélyi magyar színházaink, ó, vajon ezt a célt szolgálják-e, egy-egy drámáját megtennék-e bemutatóik közé iktatva, vagy beérik felemás megoldásaikkal, felolvasószínházi produkcióikkal?
(megjelent Marosvásárhelyen, a Központ c. hetilap 2013 szeptember 26.-i számának 4. oldalán)

26 megjegyzés:

  1. Na hallod, te, szellemi nyomorék! Mennyi pénzt kaptál Dr. Gáspárik Attilától, hogy felolvasószínházi előadását így ingyen-reklámozd itt a blogodon, a Központba s a székely hon honlapján? Ha?

    VálaszTörlés
  2. Én? Egyelőre semmit! De ha minden jól megy, minden belföldi kattintásért 1 lejt, e hónap utolsó napján, készpénzbe és személyesen fizetve  Még ha nem is túl dicsérő a cikk 

    VálaszTörlés
  3. Aha! Szóval téged is lefizettek! Megvásárolt a transzilvanelit maffia! Ajaj!

    VálaszTörlés
  4. Bár úgy lenne! Talán úgy jobb sorsom lenne :-)

    VálaszTörlés
  5. Álmodik a nyomor!

    VálaszTörlés
  6. Kérsz egy Communitas-ösztöndíjat?

    Nyalasd be magad!

    VálaszTörlés
  7. Te ilyen könnyen hagyod magad, hogy átverjenek a nagy akadémikusok?

    VálaszTörlés
  8. Milyen akadémikusok, te? Milyen átverés, te?

    VálaszTörlés
  9. Hát Dr. Gáspárik Attila felolvasószínházi előadását csak így ingyen-reklámozod? Te nyomod nekik a (kritikát-író) közönségszervezés címén az ingyen melót, ők meg jól meggazdagodnak belőle, s még a fejedre is szarnak! Egyébként meg bizony hogy akadémikus, még ha csak külső levelező tag is, de mégis az!

    VálaszTörlés
  10. A fejemre nem szarnak, bár a büdös bilijüket igencsak hangosan tudják kongatni, hogy zengedez tőle az egész vidék, de Dr. Bernády György toronyórájának pincéjét már előkészítették nekem! Imádkozom, hogy legalább ott ellássanak majd engem megfelelő mennyiségű ingyen-gyertyával (és gyufával), hogy Dosztojevszkij összes regényének magyar fordítását egyszer én is elolvashassam!

    VálaszTörlés
  11. Kukurigúúú, te, csóré csóró – csóró csóré!!! Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz! Persze, azért jól esett volna neked egy Dr. Bernády György mecénás bemutató bérlet csak úgy, ajándékba, mi?

    VálaszTörlés
  12. Isten őrizz, édes jó Istenem! Mit keresnék én Markó Béláék közelébe?

    VálaszTörlés
  13. www.kritikusceh.wordpress.com/szinikritikusok-dija

    1984-ben Székely János Vak Béla király, 1988-ban Sütő András Álomkommandó, 2012-ben Székely Csaba Bányavirág, 2013-ban pedig Bányavakság c. drámái kapták meg a Színikritikusok legjobb új magyar dráma Díját! Páskándi Géza, ill. Dr. Visky András drámái közül viszont egyetlen egy SEM kapta meg ezt a legrangosabb elismerést (bár lehet, hogy az első 3 jelölt között ott voltak)! Őket tehát másodrangú (erdélyi magyar) drámaíróknak lehet tartani, de semmiképp sem élvonalbelieknek, ahogy te itt most ebben a cikkedben állítni próbálod...

    VálaszTörlés
  14. Dr. Ungvári-Zrínyi Ildikó a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, a magyar színikrikusok céhének tagja, MTA-tag. A látott lét dramaturgiája c. kolozsvári doktorátusát a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó adta ki 2001-ben, ám, bár impozáns a munka, mégis semmi érdemleges nem található benne. A témában továbbra is mérvadó és alapmű, nem doktorátusnak íródott, Martin Esslin Az abszurd dráma elmélete c. 1967-es könyve, valamint Nicolae Balotă Az abszurd irodalom c. 1971-es könyve.

    Kincses Elemér (mivel betöltötte a 65-öt, és meg volt több mint 35 év régisége) nyugdíjas, középszerű színházrendező, aki sem KRITIKUS-, de sem UNITER-díjat soha nem kapott, még jelölést sem. Saját drámáit mindig saját maga állította színpadra, másként nem is játszták soha sehol. Az 1970-es évek elején ígéretes pályakezdőként a Forrás-nemzedékhez csatlakozott első, és mindmáig egyetlen novelláskötetével.

    Bocskai Vince a 2011-ben Sopronban felállított Sütő András-szobor alkotója. Hogy mi köze Sopronnak Sütő Andráshoz? - Ezt inkább tőle kéne megklérdezni...

    Dr. Gáspárik Attila a transzilvanelit maffia kultúr-opportunista konjunktúra-lovagja, egy ebből meggazdagodott, és saját reális értékéhez képest túlságosan is jól élő Gruppenhecc-bohóc. Jelenlegi és múltbeli kultúrhatalmi funkcióinak szinte véget nem érő sorát jelenlegi munkahelyének, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház honlapján (www.nemzetiszinhaz.ro) hiányosan találni meg, itt tegyük hozzá RMDSZ- és MTA-tagságát, valamint a Communitas Erdélyi Magyar Színházművészeti Alkotói Ösztöndíjbizottság-tagságát is. Színészként ugyan eddig még soha nem jelölték KRITIKUS-, de UNITER-díjra se, ám ettől függetlenül 1988 óta minden évben láthattuk a marosvásárhelyi színpadokon (kivéve bukaresti munkahelyének éveit), szerepelt, mint ahogy az minden színész esetében lenni szokott, többnyire inkább sok-sok középszerű előadásban, kevésbé I. osztályú előadásokban is...

    VálaszTörlés
  15. 2001-ben Kincses Elemér (erdélyi magyar színházművészeti középszerű életművének csúcsaként) Csatorna c. új magyar drámájának Fodor Zeno-fordította román változata megkapta az UNITER legjobb új román dráma-díját. A művet KRITIKUS-díjra nem jelölték. Játszták Nagyváradon, saját rendezésében. Nyomtatásban megjelent Marosvásárhelyen a Látó c. irodalmi havilapban. Ahogy a színházi előadásáról kijövő nézők mondták: "Nem is annyira rossz..." :-(

    VálaszTörlés
  16. 2001-ben a magyar színikrikusok nem találtak díjazásra édremes új magyar drámát - így ebben a kategóriában nem osztottak díjat!

    VálaszTörlés
  17. Megtörténik ilyesmi is, akadnak gyengébb, terméketlen magyar színházi évadok is :-(

    VálaszTörlés
  18. Dr. Ungvári-Zrínyi Ildikó valami olyasvalamit akar bizonyítani-bemutatni-tettenérni doktorátusában, miszerint az abszurd dráma, mint avantgárd mű, hogyan csap át, hajlik át, fordul át, szinte észrevétlen, posztmodern művé. Ehhh! Mire ezt a folyamatot tettenérné, a nagy és hosszú bevezetők miatt a doktorátusának már a végéhez is értünk. Itt a vége: fuss el véle!

    VálaszTörlés
  19. Az abszud dráma az silárisan még az avantgárd irányzatokhoz sorolható be, semmiképp sem a posztmodernhez. Szóval fából vaskarika, mia?

    VálaszTörlés
  20. Legtöbb erdélyi magyar posztkommunista doktorátusunk ilyen: bolognai bolond-nyali...

    VálaszTörlés
  21. De te... hogy is bírod saját tanárod ilyen kíméletlenül kritizálni?

    VálaszTörlés
  22. Szabad szellemi megnyílvánulásaim negédes óráiban megengedem magamnak. Csak nem kéne ódákat zengedezzek talmiról? Fessem rózsaszínre a szutykot? Megteszik helyettem mások! Jó kis pénzekért! S még naív, őszinte hittel is!

    VálaszTörlés
  23. Há de... lefordított egy Eugene Ionesco-drámát eredeti franciáról magyarra. Játszták is Csíkszeredában. És megjelent Marosvásárhelyen a Látó c. irodalmi havilapban.

    VálaszTörlés
  24. Bizony jól is tette ám! Emelem kalapom a drámafordítók előtt!

    VálaszTörlés
  25. Te megint mit csinálsz itt, Árpád? Ingyen-reklámozod itt a marosvásárhelyi Látó c. irodalmi havilapot? Nélküled már nem is tudják növelni az eladás-számaikat, annyira rád vannak szorulva?

    VálaszTörlés
  26. Hát ez van, kedves Árpád, nincs más mit tenned, minthogy beiratkozz az RMDSZ-be, s tíz évre visszamenőleg befizess havi száz lejt tagsági díjként, majd úgy talán szóba fognak állni veled is...

    VálaszTörlés