Összes oldalmegjelenítés

2012. szeptember 1., szombat

Bánk bán. Külföldön

   Bele-belelapozgatván újra- és újraolvasgatom a magyar szinháziak mindenkori egyetlen lehetséges Bibliáját, a Székely György-szerkesztette Magyar szinháztörténet II. kötetét (BP, Akadémiai Könyvkiadó, 2oo1), azt, amelyik az 1873 - 192o, azaz a Buda és Pest egyesülése, ill. a Trianon közötti alig 47 esztendős időszakot öleli át...
   Erkel Ferenc operáját 1886-ban Jókai Mór prológja után POZSONYban adták elő. HELSZINKIben Ferencsik János, GENTben Németh Amádé vitte szinre 196o-ban, a mű 3 évig maradt műsoron. NOVOSZIBIRSZKben az oroszok adták elő, a budapesti OPERA 1958-ban MOSZKVÁban vendégszerepelt vele. Nem is olyan régen, még Szőcs Géza kulturális államtitkársága idején, nagyon tervezték LOS ANGELESben (a város megnevezésének spanyol eredeti szó szerinti jelentése: "az angyalokhoz") is a szinrevitelét Placido Domingo rendezésében, miután egy budapesti útján elénekelt belőle egy részletet - a tervből mindmáig nem lett semmi (túl sok pénzbe került volna a kulturális államtitkárságnak).
   BERLIN, 1911. A Deutsches Theater társulatában a korszak kiemelkedő német színművészei játszottak. Az együttes „modern” fiatal hőse Alexander Moissi volt, aki klasszikus és kortárs drámák főszerepében ragadtatta el közönségét. Kosztolányi Dezső szinte minden alkalommal kis esszében elemezte a művész új, korszerű, hiteles stílusát. Moissi mellett nagyszabású jellemszínészek sorakoztak föl: Eduard von Winterstein, aki Otto Brahmnál Henschel fuvaros szerepét alakította, vagy Albert Bassermann, Henrik Ibsen-alakok (Stockmann, Solness) és tragikus hős- és intrikusszerepek (Othello, Shylock, Mephisto, Tartuffe) megformálója. Max Reinhardt ebben a szerepkörben az Európa-, majd Amerika-szerte ismert Rudolf Schildkrautot is foglalkoztatta. Amikor Reinhardt 1911-ben színre vitte Katona József Bánk bán című drámáját, Winterstein játszotta a címszerepet, Moissi pedig II. Endre királyt. A sokoldalú és modern drámai hősnő Gertrud Eysoldt volt: Lulu, Elektra, Salome, Júlia tartozott repertoárjába; sokáig ő játszotta Puckot, s ő volt Násztya az Éjjeli menedékhelyben (Maxim Gorkij drámájának eredeti cime szó szerinti forditásban: "A mélyben"). Lucie Höflich inkább klaszszikus szerepeivel – Heilbronni Katica és Cordelia – aratott sikereket.
   SALVINI volt az első külföldi művész, aki társulatával vidéki körútra indult, és ugyancsak elsőként érdeklődött a magyar drámairodalom iránt, és mutatta be 1897-ben Katona József Bánk bánját. A történelmi drámát Gauss Viktor fiumei publicista fordításában a budapesti Vígszínházban és Kecskeméten mutatta be. Az olasz fordítás nem nyerte el az ízig-vérig színházi ember, Salvini tetszését, és fenntartásának Gausshoz írott levelében így adott hangot: „Figyelmesen elolvastam a fordítását, és bár nyilvánvaló, hogy ön gondos munkát végzett, sajnálattal jegyzem meg, hogy olvasás céljára megfelel, a színpadi előadás azonban feltétlenül a beszélt nyelvet igényli. Az ön szöveghű fordítása elismerést érdemel, de ebben a formában nem alkalmas színpadi előadásra, ezért most azon fáradozunk, hogy erre alkalmassá tegyük. Engedelmével, ha nincs ellene kifogása, a fordított szövegen a színpadi előadáshoz jobban illeszkedő változtatásokat fogok eszközölni.”
   Salvini ezután elmélyülten tanulmányozta a véglegesített szöveget, tisztázta a drámai szerkezet fogyatékosságait és az egyes figurák karakterét. Bánkot william shakespeare-i figurának tekintette, akinek cselekedeteit és tragikus meghasonlását a hazaszeretet és az egyéni, férji becsületén esett sérelem motiválja. Különösen Melinda jelleme ragadta meg, akinek sorsa Cordeliáéhoz, Desdemonáéhoz hasonlóan azt tanúsítja, hogy nincs a világon más, mint hazugság és árulás, hogy nincs a földön igazi boldogság.
Gertrudisról megállapította, hogy a tragédia legfeketébb alakja, nőalakba bújt hiéna. Talán éppen a tudatos és módszeres felkészülés akadályozta meg Salvinit abban, hogy alakítása felszabadult, könnyed legyen. A kritikák játéka idegenségét, lágy siránkozását, figurája határozatlanságát marasztalták el. A rejtekajtó-jelenetnél, Melinda és Ottó együttléte pillanatában Salvini előlépve először kardjához, majd fejéhez kapott, ide-oda tántorgott, tétlen maradt. Az a Bánk pedig – vélték a kritikusok –, aki együtt látja Melindát és csábítóját, Ottót, és nem rohan rájuk, nem nagyszabású személyiség, hanem pipogya férj.
   A darab betanítását gróf Keglevich István ajánlatára Ditrói Mór végezte, a díszleteket és a jelmezeket Kéméndy Jenő tervezte. Ditrói Komédiások című emlékiratában felidézte az eseményt. Beszámolt arról, milyen volt, és szólt arról, milyen nehéz számon kérni más nemzetbeli alakok karakterét idegen színészektől. Salvinivel simán ment a szerep begyakorlása, de Cruicchi a békétlen, harciasan követelőző Petúrt lármás, hadonászó, ugráló vitéznek állította be, és szembeszállt minden olyan rendezői próbálkozással, amely őt a kívánt alakítás felé terelte volna. Az előadásban Salviniék kerülték a magyar mentalitás jellegzetes megnyilvánulásait, és játékukban az örök emberi vonásokat emelték ki. Ebből adódott, hogy Aliprandi asszony erőteljes és igaz hangon idézte fel a magyar királyi udvarban idegenként élő királyné szerepét, így alakítását a közönség elismeréssel fogadta.
   Mindegyik előadás budapesti vendégjátéka alkalmával tátott szájjal maradtak a nézőtéren a magyar szinikritikusok: eladdig ennyire kiváló Bánk bán-előadást még nem tudtak elképzelni a mű olvasása során sem! - irták sokan...
   Mindezek után merjen még valamely magyar szinházi lokálpatridióta transzilvanelit maffiózó fosdoktor elémállni, hogyaszongyahogy a Bánk bánt csak egy magyar ember értheti meg... Pfúj! Pfúj! Pfúj! - Háromszor is: pfúj!!!
   A Bánk bán 182o-ban iródott, Katona József ekkor 29 éves, túl van a Pesti Szinházbeli "mindenes" korszakán, de e dráma körüli cirkusz miatt (a drámapályázaton, melyen Bolyai Farkas máig játszhatatlan, középszerű drámáit dijazzák, meg sem emlitik, a székesfehérvári ősbemutatót Ottó figurája miatt a cenzúra nem engedélyezi, de maga Szécheny is birálja Naplójában a drámát) Kecskemétre költözvén ügyvédként éli korai haláláig hátralévő mindennapjait, végleg otthagyja tehát a szinházat, érettségi tétel, Marosvásárhelyen legutóbb a tavaly volt látható a sepsiszentgyörgyiek cserebérlet-keretében, Mátray Lászlóval a cimszerepben, Bocsárdi László I. osztályú rendezésében. Mind a 4 előadáson telt ház volt, természetesen.

5 megjegyzés:

  1. Jól látom? A Székely György-féle magyar szinháztörténet II. kötete csak 47 esztendőt tárgyal? A Virgil Brădățeanu-féle román szinháztörténet I. kötete az 1900 előtti időszakkal foglalkozik, a II. kötet pedig az 1900 utánival! S ha jól tudom, ez a magyar szinháztörténet III. kötetében még mindig csak 1946-ig, a szinházak államositásáig jutott el!

    VálaszTörlés
  2. Czirják Árpád2012. október 18. 10:57

    Igen, ezzel jómagam is egyetértek, és egy nagyon szomorú dolognak tartom, hogy Doktor Székely György nem vett példát Virgil Brădățeanu-tól. Három vaskos kötet szól a magyar szinház történetéről, eddig, melynek negyedik kötete még mindig nincs kész, és nem is lehet tudni, hogy egyáltalán meglesz-e, lett lévén, hogy szeptemberben Doktor Székely György távozott az élők sorából... Ráadásul ezeket a köteteket ő csak szerkesztette, nem irta! Aztán meg kevésbé fókuszáltak a drámairásra... De szerintem nemcsak Virgil Brădățeanu-tól, hanem egyenesen Peter Simhandl-től is példát vehetett volna... Amúgy az első két kötetet magam is olvastam, lett lévén, hogy 2oo2-ben, amikor képesitésem megszereztem, a harmadik még nem jelent meg, és igenis, volt ez a két kötet legalább olyan olvasmányos és érdekes, mint az itt emlitett román, ill. német példa... Csak annyi az egész, hogy minél vastagabb egy kötet, annál kevésbé valószinűbb, hogy képes lenne az egész jelenséget (amelyet tárgyalni kiván, esetünkben a magyar szinház múltját) egy rátekintésre átfogni, mint fentebb emlitett két szinháztörténész tette... Igy kevesebben is fogják olvasgatni, mint elvárnánk...

    VálaszTörlés
  3. Magyar drámairó és magyar szinház között korántsem csak a XIX. században nem volt felhőtlen a viszony! Előtte is, még a XVI. század reneszánsz Magyarországán is találunk gátolt remekműveket (elég ha csak a Magyar Elektrára gondolunk), sőt még utána is, a XX. század avantgárd Magyarországán is találunkk gátolt remekműveket, szép számmal (példákat itt most szándékosan nem emlitek)!

    VálaszTörlés
  4. Most jelent meg horvátul is: http://szinhaz.hu/kulfold/51643-horvatul-is-megjelent-a-bank-ban

    VálaszTörlés
  5. Igen, könyv formájában. Várom a színházi előadását is...

    VálaszTörlés