Összes oldalmegjelenítés

2012. március 1., csütörtök

2011, avec mes commentaires

Jan. 1. – Észto. az euróövezet 17. tagállama lett. – Jó nekik: kicsikként tartoznak valami nagyhoz (Németo., Franciao.), akik baj esetén megvédik őket. (És persze a nagyoknak is jól jön: új piacok nyilnak meg előttük, területük terjeszkedik, míg az észtek fejlődhetnek, jólétben élhetnek. A jó üzlet kölcsönös: mindkét fél nyer.) Magyaro., Románia nem nagy országok, előbbi kicsinek is mondható, euróra való áttérésének feltételei azonban még ma sem teljesülnek.
Jan. 15. – Tunéziában a kormányellenes tüntetések nyomán megbukott Zin el-Abidin ben Ali elnök, ezzel megkezdôdött "az arab tavasz". Az év folyamán hatalomváltásra került sor még Egyiptomban és Líbiában, Szíriában és Jemenben polgárháborús állapotok alakultak ki, számos arab országban demokratikus reformok bevezetésére kényszerült a vezetés. Tunéziában az okt. 23.-i alkotmányozó nemzetgyûlési választásokat a mérsékelt iszlamisták nyerték meg. – Terjeszkedik a Nyugat (demokrácia, kapitalizmus), nem fér meg a saját bőrébe: kell neki nagyon a kőolaj, még mindig, no meg a piac is. Persze az araboknak is elegük lett a diktatúrákból, és áhitoznak ők is egy kis Nyugatra (jólétre). Igaza van Francis Fukuyama-nak: midőn szép lassan minden ország, így vagy úgy, de valahogy mégis átveszi a demokrácia, kapitalizmus elveit, közeledik a történelem vége. És ugyanakkor Samuel P. Huntingtonnak is igaza van: a nagy összecsapások már nem politikai ideológiák mentén zajlanak le, hanem mondjuk vallási alapon (kereszténység <> iszlám: mindkét vallás hivőinek száma a milliárd fölött)
Jan. 21. – Görögo. minôsítése valamennyi hitelminôsítônél a befektetési szint alá zuhant, az ország gyakorlatilag csôdbe jutott. Az év során az eurózóna számos peremgazdaságának, majd nagy tagállamainak befektetôi minôsítése romlott le, az eurózóna egésze súlyos helyzetbe került. – Ime egy ország, mely túl sok nagy kölcsönt vett fel, olyan sokat, hogy egy adott pontban már senki sem adott szavára, hogy belátható időn belül vissza tudja majd valamikor fizetni. Igaz a mondás: legyek szegény, de az a szegénység legalább az enyém, mert azt nem veheti senki tőlem el. Bár ennek ellenkezője is igaz: hitelek nélkül, csak önerőből, nincs fejlődés.
Jan. 24. – Iszlám szélsôségesek öngyilkos merénylete 36 ember életét oltotta ki Moszkva Domogyedovo repülôterén. – Meghalni idő előtt bármilyen dicső eszmének? De minek erőszakolni azt, ami előbb-utóbb természetes módon úgyis be fog következni? Szebb a halál, mint az élet? Igen, egyeseknek igen, úgy tűnik: az ő életük annyit is ér. Hadd haljanak meg, őrült ember őrültként haljon is meg, van elég bolond belőlük így is, de így legalább egy kicsivel kevesebben lettek. Bár az a néhány ártatlan ember... 70 év az átlagéletkor, a szerencsésebbek még a 100-at is megérik. Akkor meg minek?
Jan. 25. – Kormányellenes tüntetések kezdôdtek Egyiptomban. A megmozdulások miatt feb. 12.-én lemondásra kényszerült a 30 éve hatalmon lévô Hoszni Mubarak elnök, a hatalmat katonai tanács vette át. Márciusban népszavazáson döntöttek az alkotmány reformjáról, augusztusban bíróság elé állították Mubarakot. A parlamenti választások nov. 28-29.-i első fordulójában a mérsékelt iszlamista Muzulmán Testvériség gyôzött.
Feb. 2. – A szlovák parlament újra megszavazta az Ivan Gasparovic államfô által megvétózott államnyelvtörvényt. Az államfô vétói ellenére júniusban módosították a kisebbségi nyelvhasználati törvényt is, de a gyakorlatban ez csak 1o év múlva lép érvénybe. Nem változott ugyanakkor az állampolgársági törvény, amelynek értelmében a más állampolgárságot felvevôk azonnal elvesztik szlovák állampolgárságukat. Dec. közepéig 6 felvidéki magyart – köztük egy csaknem százéves asszonyt – szólítottak fel szlovák okmányainak leadására, mert felvették a magyar állampolgárságot. – Igy van ez: Szlovákia a szlovákoké, a magyarok meg menjenek szépen át mind Magyarországra. Igaz a mondás: nem szolgálhat két úrnak senki sem.
Február 15. – Líbiában tüntetések kezdôdtek a négy évtizede hatalmon lévô Moammer el-Kadhafi távozását követelve, a hónap végén az ellenzék Bengáziban átmeneti kormányt alakított. Március 17-én az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata lehetôvé tette, hogy a NATO harci gépei megállítsák a kormányerôk elôrenyomulását. A lázadók augusztus 21- én elfoglalták a fôvárost, Tripolit, a nemzetközi közösség az Átmeneti Nemzeti Tanácsot ismerte el Líbia legitim képviselôjének. Október 20-án Szirt városában megölték a megbuktatott Kadhafit, november 22-én megalakult az átmeneti kormány.
Február 26. – Kelemen Hunor lett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) új elnöke. – Formálisan csak, mert reálisan továbbra is Markó Béla maradt a nagyvezér.
Március 10. – A dalai láma bejelentette, hogy lemond az emigráns tibeti kormány vezetésérôl és visszavonul a politikai élettôl. A számûzetésben mûködô tibeti kormány új miniszterelnökévé április végén Lobsang Sangay jogászt választották meg. – Elege lett ennek a dalai lámának is, megöregedett, megunta, belefásult, egész élete ráment erre az egy, végeredmény nélküli ügyre: nagy hatalom Kina, és nem enged jottányit sem.
Március 11. – A Richter-skálán 9-es erôsségû földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét, majd szökôár árasztotta el a térséget. Az áldozatok száma meghaladta a húszezret, s súlyos károkat szenvedett a Fukusima atomerômû, a nukleáris balesetet utólag a legmagasabb fokozatúnak minôsítették. – Több ország viszont bejelentette, hogy legkésőbb erre s erre az esztendőre végleg bezárják atomerőműveiket. Magyarország legkésőbb 2037-re állitja örökre le a paksi atomerőművét. Jelenleg Magyarország elektromos energiájának 1/3-át ők adják. Majd szép lassan kispórolják, egyrészt, másrészt pedig áttérnek természetes energiaforrásokra. Nincs más út. Japánt is teljesen újra kell épiteni, s bár teljesen veszteséges ez a fajta meló, mégis megcsinálják, bármi áron, mert nincs más út. Igaz tehát a mondás: a pénz nem minden.
Március 24. – Brüsszelben az európai uniós csúcstalálkozón a jövendô gazdasági válságok megelôzése, az eurozóna stabilitása érdekében véglegesen döntöttek az EU alapszerzôdésének korlátozott módosításáról, az úgynevezett versenyképességi paktum és a "gazdasági kormányzás" hat új jogszabály tervezetének elfogadásáról. – Csűrik-csavarják, ahogy csak tudják, bár mindenki számára világos: nincs tovább, vége. Csak épp senki sem meri kimondani, mert mindenki csak veszit rajta, a nagyok természetesen nagyot. Összeomlik, mint kártyavár. Így, inkább mesterségesen lélegeztetik, tolják maguk előtt gorgetve az egyre nehezülő követ, mint sziszüfosz a hegyre fel, hogy majd visszaguruljon. Mivel az ember természetes igényeinek egyike a rend, előbb-utóbb ez a fajta kaotista világ (aki birja: marja – ma én vagyok az ügyesebb, holnap te) is megszervezi a saját szabályszerűségeit is, hogy ne lehessen azért bármilyen nagy disznóságot véghezvinni.
Március 29. – Lemondott a szíriai kormány, Bassár el-Aszad elnök reformokat jelentett be, augusztusban engedélyezték a többpártrendszert. A demokráciát követelô tüntetéseket brutálisan verték le, az áldozatok száma év végére elérte az ötezret. November 12-én az Arab Liga felfüggesztette Szíria tagságát, majd szankciókat rendelt el ellene.
Április 15. – A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék Hágában 24 év börtönbüntetésre ítélte Ante Gotovina horvát tábornokot. Az ítélet hatalmas felháborodást keltett Horvátországban. – Csak 24 év? Én az életfogytiglani mellett vagyok, kenyéren és vízen, 3 x 3-as cellába! De ezt csak Csiáó merte megcsinálni... Mert így senki sem retten vissza a gyilkosságoktól.
Április 16-19. – A Kubai Kommunista Párt 14 év utáni elsô kongresszusán a magánszektornak teret engedô reformokról döntöttek, a párt elsô titkára a betegeskedô Fidel Castro helyett öccse, Raúl Castro lett. – Előbb-utóbb megdől minden diktatúra, az emberek óhajtják Nyugatot. Bár Latin-Amerikában ez még ma is hihetetlennek tűnik. De, mint már irtam: az embereknek szüksége van a rendre, de/és a szabadságra is, így hát előbb-utóbb majd Latin-Amerika is rendbe teszi saját magát, mert nincs más út.
Április 29. – Vilmos herceg, Károly brit trónörökös fia, II. Erzsébet királynô unokája a londoni Westminster-apátságban feleségül vette a polgári származású Catherine Middletont. – Rómeó és Júlia: a szerelemnek nincsenek határai.
Május 1. – XVI. Benedek pápa több százezres tömeg elôtt boldoggá avatta elôdjét, a néhai II. János Pált.
Május 2. – Egy amerikai különleges alakulat a pakisztáni Abbotábádban végzett Oszama bin Ladennel, az al-Kaida terrorhálózat vezetôjével, a 2001. szeptember 11-i Egyesült Államok elleni terrortámadások fô felelôsével.
Május 14. – Az amerikai hatóságok szexuális erôszak vádjával ôrizetbe vették Dominique Strauss-Kahnt, az IMF vezérigazgatóját. A bankár elleni vádat végül ejtették, de le kellett mondania tisztségérôl. Az IMF új vezetôjének június 28-án a szintén francia Christine Lagarde-ot választották meg.
Május 26. – Szerbiában elfogták, majd kiadták a hágai törvényszéknek Ratko Mladic tábornokot, a boszniai szerb hadsereg háborús bûnökkel vádolt egykori fôparancsnokát. Július 20-án elfogták és kiadták Goran Hadzicot, az utolsó, még körözött szerb háborús bûnöst is.
Május 27. – A német parlament mindkét háza megszavazta, hogy 2018-ig szüntessék be a szénbányászatot. Július elején azt is jóváhagyták, hogy 2022-ig bezárják az országban mûködô atomerômûveket. -- Németország egy nagy és gazdag ország, megengedheti magának a környezetvédelmet, akár ilyen magas fokon is. Románia sajnos nem: szegény ország, atomreaktorai tovább épülnek, és régi bányákat újra megnyitnak. Az ország alig egyharmada keres havi ezer eurót, és azt sem a legtisztességesebben...
Június 1. – Joseph Blattert újabb négy évre megválasztották a Nemzetközi Labdarúgó- szövetség (FIFA) elnökének.
Június 3. – Jemenben a kormányellenes zavargásokban megsebesült a 33 éve hatalmon lévô Ali Abdalláh Száleh ezredes, államfô. Száleh november 23-án beleegyezett, hogy 2012-ben távozzon a hatalomból, december 7- én nemzeti egységkormány alakult.
Június 8. – Svájcban a parlament jóváhagyta, hogy az alpesi ország lemondjon az atomenergia hasznosításáról.
Június 10. – Az Európai Bizottság jóváhagyta Horvátország uniós csatlakozását, a tárgyalások június 30- án záródtak le, a csatlakozási szerzôdést az Európai Tanács december 8-9-i csúcstalálkozóján írták alá. Horvátország 2013. július 1-jén léphet be 28. tagállamként az Európai Unióba.
Június 23-24. – Brüsszelben az EU állam- és kormányfôinek a magyar uniós elnökséget lezáró csúcstalálkozóján elfogadták az uniós romastratégiát és a Duna- stratégiát, befejezettnek nyilvánították az elsô ízben lefolytatott féléves gazdasági koordinációs európai szemesztert és jóváhagyták az uniós szerzôdésmódosítást, így 2013- tól megkezdheti mûködését az állandó euróstabilitási mechanizmus (ESM).
Július 4. – 98 éves korában elhunyt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár, IV. Károly legidôsebb fia.
Július 10. – Megszûnt a világ legnagyobb angol nyelvû vasárnapi bulvárlapja, a londoni News of the World, miután Rupert Murdoch médiamágnás sajtóbirodalmának "ékköve" lehallgatási botrányba keveredett. Az ügy miatt Murdoch személyesen kényszerült bocsánatkérésre.
Július 21. – Visszaérkezett utolsó küldetésérôl az Atlantis amerikai ûrrepülôgép, ezzel három évtized után befejezôdött az amerikai ûrrepülôgép-program.
Július 22. – A norvég Anders Behring Breivik pokolgépet robbantott Oslo kormányzati negyedében, majd egy közeli szigeten a kormányzó párt ifjúsági szekciójának táborában rendezett vérengzést, a merényletek 77 halálos áldozatot követeltek. A férfit november végén beszámíthatatlannak minôsítették.
Augusztus 6. – Zavargások robbantak ki London Tottenham városrészében, az erôszakhullám és fosztogatás rövidesen átterjedt Anglia számos városára. A több évtizede példátlan, halálos áldozatot is követelô megmozdulások után a rendet csak több tízezer rendôr utcákra vezénylésével sikerült helyreállítani. Elemzések szerint a zavargásoknak nem volt politikai oka, a résztvevôk többsége a "balhé kedvéért" vagy fosztogatni ment az utcára. A történtek a társadalmi szakadékok mélyülésére, egy egész generáció leszakadására, céltalan életére hívták fel a figyelmet.
Szeptember 13. – Traian Băsescu elnök Washingtonban az amerikai rakétavédelmi rendszer Romániába telepítésérôl írt alá megállapodást.
Szeptember 15. – A másodfokon eljáró bukaresti táblabíróság jóváhagyta az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési kérelmét.
Szeptember 22. – Elôször ítélt el francia bíróság nôket az arcukat eltakaró muzulmán viselet miatt.
Szeptember 22-25. – Németországba látogatott XVI. Benedek pápa, akinek ez volt az elsô hivatalos állami látogatása szülôhazájában, s most elôször mutatott be pápa szentmisét az egykori NDK területén. - A pápaság intézménye mára már teljesen devalválódott: a Vatikán nemcsak egy túlbürokratizált, korrupt, maffiózus gengszterszervezet, hanem pedofil, gyilkosok és háborús bűnösök, stb. bújtatója is, és természetesen egy nagyszerű pénzmosó műhely is. Náci voltáról itt most szándékosan nem ejtek szót! Az egyház, akárcsak bármely más világi intézmény: már rég kiherélte posztmodern korunkban saját magát. A latin irodalmat és nyelvtant azonban továbbra is kötelezőnek tartanám az Nemzeti Alap Tan Tervben...
Szeptember 24. – Moszkvában a kormányzó Egységes Oroszország Párt kongresszusán Dmitrij Medvegyev elnök Vlagyimir Putyin volt államfôt, jelenlegi miniszterelnököt javasolta elnökjelöltnek a jövô évi elnökválasztásra, Putyin pedig Medvegyevet a párt kormányfô-jelöltjének a decemberi választásokra.
Szeptember 25. – Franciaországban a szenátusi választásokon a baloldal több mint ötven év után elôször került többségbe a parlament felsôházában.
Szeptember 26. – A szerb képviselôház elfogadta a kárpótlási törvényt, amely a kollektív bûnösség elvét alapul véve diszkriminálta a vajdasági magyarokat. A törvény hibáját orvosló rehabilitációs jogszabályt december 5- én fogadták el.
Szeptember 28. – José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben elismerte, hogy az Európai Unió történetének legnagyobb válságát éli. Az EP aznap megszavazta a "gazdasági kormányzás" hatos jogszabálycsomagját: a tagállamokkal szemben a közös elvárások kikényszerítésére alkalmas eszközrendszert teremtô jogszabályokat november 8-án hagyták jóvá az uniós pénzügyminiszterek, a jogszabálycsomag december 13-án lépett hatályba.
Október 3. – Odaítélték a Nobel- díjakat, amelyeket december 10-én adtak át. Az orvostudományit az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi születésû Jules Hoffmann, valamint a kanadai Ralph Steinman megosztva kapta (Steinman a bejelentés elôtt nem sokkal elhunyt, de díját nem vonták vissza). A fizikai Nobel-díjat megosztva az amerikai Saul Perlmutter, valamint az ausztrál Brian P. Schmidt és az amerikai Adam G. Riess, a kémiait az izraeli Daniel Shechtman (Sehtman), az irodalmit a svéd Tomas Tranströmer költő megérdemelten, a közgazdaságit az amerikai Thomas Sargent és Christopher A. Sims, a Nobel-békedíjat Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnök, honfitársa, Leymah Gbowee és a jemeni Tavakkul Karman kapta.
Október 11. – Libériában nyolc évig tartó polgárháborús állapotok után rendeztek parlamenti és elnökválasztást. Az elnökválasztás november 8-i második fordulóját a Nobel-békedíjjal kitüntetett Ellen Johnson Sirleaf nyerte meg.
Október 11. – Nem jogerôsen hét év börtönbüntetésre ítélte egy kijevi bíróság Julija Timosenko volt ukrán kormányfôt hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Az ítéletet világszerte élesen bírálták, az Európai Unió és az Egyesült Államok is a jogállamiság megsértésének nevezte a döntést. Timosenko fellebbviteli tárgyalása december 13-án kezdôdött meg.
Október 12. – Az Európai Bizottság közzétette az új közös agrárpolitika tervezetét, amely 2014-tôl igazságosabb, egyszerûbb és célzottabb jövedelemtámogatást javasol.
Október 15. – A világ 82 országában, 951 városban, így Budapesten is tüntetéseket tartottak a "felháborodottak", akik a válság miatti elszegényedés, a pénztôke uralma, illetve általában a bankárok és a politikusok ellen tiltakoznak, az akcióik több helyen zavargásokba torkollottak. Az amerikai Wall Street-ellenes tüntetôk táborát november közepén számolta fel a rendôrség.
Október 20. – A Baszkföld függetlenségéért 43 éve fegyverrel harcoló ETA szervezet bejelentette: lemond az erôszakról és tárgyalásokat javasolt a spanyol és a francia kormánynak.
Október 23. – Az európai uniós országok állam- és kormányfôi Brüsszelben tartottak csúcstalálkozót, megbeszélésüket október 26-án folytatták. Az ülésen több, az eurózóna válságával kapcsolatos megállapodás született, így az európai bankok feltôkésítésérôl és az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) növelésérôl. Az ülésen abban is megállapodtak, hogy az euróövezet országainak vezetôi ezentúl évente kétszer külön találkoznak Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke elnökletével.
Október 24. – Törökországban egy 7,2-es erôsségû földrengés több ezer halálos áldozatot követelt.
Október 26-30. – Az ausztráliai Perth városában II. Erzsébet brit királynô jelenlétében rendezték meg a brit Nemzetközösség csúcstalálkozóját. A tanácskozáson módosították a trónöröklési törvényt, három évszázad után eltörölve a vallási diszkriminációra és a nemek közötti megkülönböztetésre vonatkozó passzusokat.
November 3-4. – Kézzel fogható eredmény nélkül zárult a világ 19 legfejlettebb gazdaságú, illetve vezetô feltörekvô országát, valamint az Európai Uniót tömörítô G20 országok cannes-i csúcsértekezlete, amelyre az euróövezeti válság nyomta rá bélyegét.
November 12. – Az olasz parlament szigorú megszorításokat tartalmazó költségvetési csomagot fogadott el, ezután lemondott Silvio Berlusconi kormányfô. Az új, szakértôi kormányt Mario Monti, az Európai Bizottság volt tagja alakította meg.
November 20. – Spanyolországban az elôre hozott parlamenti választásokon megbukott a gazdasági válság miatt súlyos megszorításokra kényszerülô szocialista kormány, az új kabinetet a konzervatív Néppárt vezetôje, Mariano Rajoy alakíthatta meg.
November 28. – Szükségállapotot hirdettek ki 16 szlovákiai kórházban, ahol a kórházi orvosok egyharmada mondott fel, mert a kormány nem tett eleget béremelési követelésüknek. A kormány és az orvosok december 2-án jutottak megállapodásra.
December 4. – Parlamenti választásokat rendeztek Oroszországban, amelyet megnyert ugyan a kormányzó Egységes Oroszország párt, de elvesztette alkotmányozó többségét. A feltételezett választási csalások miatt a következô napokban tüntetések kezdôdtek.
December 6. – A Standard and Poor's hitelminôsítô negatív kihatású megfigyelés alá vette 15 euróövezeti tagállam – köztük Németország és Franciaország – hosszú távú szuverén adósosztályzatát, majd 7-én hasonló lépést jelentett be az EU egészére vonatkozóan.
December 6. – Belgiumban véget ért a több mint másfél éve tartó kormányválság, hivatalba lépett a francia ajkú szocialista Elio Di Rupo vezette kabinet. (Az utolsó teljes hatáskörû brüsszeli kormány 2010 áprilisában mondott le, a parlamenti választásokat tavaly júniusban rendezték.)
December 8-9. – Brüsszelben rendezték meg az Európai Tanács csúcstalálkozóját, amelynek fô célja az európai integráció megmentése, az eurózóna válságos helyzetének stabilizálása volt. Az állam- és kormányfôk elvi megállapodásra jutottak a szigorú szankciókat tartalmazó költségvetési paktumot illetôen, s abban, hogy ezt a nemzeti törvénykezésben is megjelenítik. Az EU alapszerzôdésének módosításához csak Nagy-Britannia nem járult hozzá, s kilenc euróövezeten kívüli ország – köztük Magyarország is – a nemzeti parlamentek felhatalmazásához kötötte ezt. A tanácskozáson nem született döntés Szerbia EU- tagjelöltségérôl.
December 11. – A kiotói jegyzôkönyv meghosszabbításáról állapodott meg a dél-afrikai Durbanben az ENSZ 17. Klímaváltozási Konferenciája, amelyen csaknem 190 tagállam képviseltette magát.
December 11. – Franciaországból hazai börtönbe szállították Manuel Noriega egykori panamai diktátort, akinek hatalmát 1989-ben amerikai intervenció döntötte meg, ezután 22 évet töltött amerikai, majd francia börtönben, büntetésének letöltését Panamában folytatja.
December 16. – Párizsban újabb életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a Carlos, illetve a Sakál néven ismert venezuelai Ilich Ramírez Sánchezt. A világ egykor leghírhedtebb és legkeresettebb, 1994 óta életfogytiglani büntetését töltô terroristája három évtizede Franciaországban elkövetett terrorcselekményekért állt ismét a bíróság elôtt.
December 17. – Elhunyt a hatvankilenc éves Kim Dzsong Il, a sztálinista Észak-Korea elsô embere, kijelölt utóda legkisebb fia, a 28 éves Kim Dzsong Un lett, ezzel a történelem elsô "kommunista dinasztiájának" élére már a harmadik nemzedék kerül.
December 18. – Csaknem kilenc évvel az iraki háború kezdete után az amerikai harcoló alakulatok utolsó katonái is elhagyták az arab országot.
December 18. – Hetvenöt éves korában elhunyt Václav Havel volt csehszlovák, majd cseh államfô, drámaíró és nemzetközi hírû emberi jogi harcos.
December 19. – A nem EU-tag Liechtenstein a belsô határellenôrzés nélküli schengeni övezet 26. tagja lett.
December 19. – Kijevben az Európai Unió és Ukrajna csúcstalálkozóján véglegesítették az ukrán társulási szerzôdést, de az EU bejelentette: a dokumentumot nem írja alá, amíg szét nem oszlanak a Julija Timosenko volt kormányfô bebörtönzésével kapcsolatos politikai aggodalmak.


Ez mind okés is lenne, ezeket irják az újságirók, a lokálpatridióta jampec-skriblerek, az a dolguk, abból élnek, és amikhez - nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá bugyuta, bárgyú kis kommentjeimmel... Engem azonban az érdekel, hogy az elmúlt esztendő milyen kiemelkedő művészi alkotásokat hagyott maga után.

Kezdjük talán az egyetemes filmművészettel, azaz az Oscar-dijra jelöltekkel, természetesen csak a legjobb film (beleértve a külföldit is), ill. legjobb rendezés kategóriájában a jelölteket (nem kell megijedni, átfedések vannak, de szerintem a legjobb film kategóriáiban a jelöltek rendezői sem akárkik, s az HBO mindegyiket levetitette még a dijkiosztás előtt, egyet-mást a világhálón - a youtube-on akár részletekben - is meg lehet még nézni), azaz:

http://www.oscars.org/awards/academyawards/83/nominees.html

Éljen az HBO, mert márciusban az összes friss jelöltet mindig levetiti. De nagy üzlet ez az Oscar-dij, de meg is érdemlik: a legjobbak meg is gazdagod(hat)nak ebből! De jó is, hogy így van ez! Inkább erre költsék a pénzt az emberek, mint drogokra, fegyverekre!

És folytassuk akkor a magyar filmművészettel, azaz a Magyar Film Szemle dijazottjaival, ez sem volt semmi, axiologikus szempontból méltán lehet ezeket az Oscar-jelöltek mellé helyezni, jómagam is ezt teszem most... Az MTVA szokta adni, igaz, egy (vagy több) év késéssel. A fődijat Kocsis Ágnes: Pál Adrienn-je, a legjobb rendezést meg Mundruczó Kornél: Szelid teremtés – A Frankenstein-terv-e kapta meg. Egyetlen filmkritikus sem vonta kétségbe ezeket. Szépen járják külföldön a nagy filmfesztiválokat, egy-egy ország mozihálózatába is bekerülnek, tévécsatornákba, DVD-ként is árulják, nem kis sikerekkel. Megérdemelten.

A filmművészetben tehát nagy jövő van még most is. Wagner gesamtkunstwerkként még az operát határozta meg, az idő azonban ellene dolgozott: új operát ma már egyetlen, magát egy kicsit is komolyan vevő alkotó sem készit, legfennebb a régi klasszikusokat viszik szinre, alkotják újjá (a zenés szinházi műfajok elmentek az operett, majd a musical irányába)...  Gondoljuk csak meg, hogy a film alig 1oo éves... hisz 19oo előtt néhány évvel Párizsban a Lumière-fivérek vetitették le nyilvánosan az első filmet, és az még csak rövid, fekete-fehér, néma dokumetumfilm volt!

A posztkommunista Dél-Kelet-Európa, hogy ne irjak Balkánt, kis országainak legjobb világhirű nagykövete azonban mindmáig a film maradt. Ha egy piacgazdaság szabályai szerinti működőképes filmiparhoz legalább egy 44 milliós lakosú ország kell - ezt valamelyik régebbi Filmvilágban olvastam - (Európában ezt csak az oroszok, angolok, franciák, németek, olaszok, spanyolok, ukránok engedhetik meg maguknak), akkor a magyar filmkészités járható útja továbbra is az állami támogatások, ill. a koprodukciók lehetősége maradt...

És a szinház... Mely posztmodern korunkban mintha elvesztette volna régi élét - ezt francia kultúrfilozófusoknál olvastam -, és a többi művészeti ághoz képest már legjobb minőségében (lásd: Európai Szinházi Únió) sem képes saját korának adekvát eszközeivel mintegy tükröt tartani, állandóan múzeumként ágáll előttünk. Talán a film megjelenése okozná ezt, és az avantgárd szinház egy haldokló ember kétségbeesett kapkodása lenne-e? - Egyesek szerint lehetséges, jómagam sem zárom ki ezt a feltevést sem...

Node lássuk előbb a magyar szinházművészetet, a Kritikus-Dij-ra jelölt legjobb hármat (az Oscar-dijaknál 5-5 jelölt volt), úgy a legjobb előadás (beleértve a szórakoztató-zenést, alternativ-függetlent, ill. ifjúsági-gyerek-bábelőadást is), mind a legjobb rendezés kategóriáit:

http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/41675-szinikritikusok-dija-2011-ok-a-jeloltek

Ebből többminden kiolvasható: a legjobb mai magyar szinházak éppúgy, mint a legjobb mai rendezők. 

És akkor nézzük meg egy kicsit a román szinházművészetet is, azaz az UNITER (Román Szinházi Szövetség)-dijra jelölteket, de csak a fent emlitett kategóriákat, mert egyrészt csak ezek érdekelnek engem, másrészt meg úgy vélem, szerény véleményem szerint ezek adják az év legjobb teljesitményeit. (és a lista bővitésével csak a minőségi kritériumom csökkenne):

http://www.uniter.ro/Noutati/Premiile-Senatului---351-i-nominaliz--259-rile-pentru-Premiile-Galei-UNITER-2011/

Erdély. Hümmm. Az erdélyi magyar szinházak legjobb előadásaira a magyar kritikusok is szavaznak, mert magyar (értsd: határon túli magyar) szinházak, és a románok is, mert román (értsd: romániai) szinházak. Ez a két szinház továbbra is birja magát, évek óta meghatározzák a minőséget: 1989-től a Tompa Gábor-igazgatta Kolozsvári Állami Magyar Szinház, a KÁMSZ (az épület az egyetlen határon túli magyar, és egyben egyetlen idegen nyelvű romániai operával osztozkodik) ill. a 2ooo óta Bocsárdi László-vezette Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Szinház, a TÁSZ (az épületen a bábtagozattal, ill. a román tagozattal osztozkodnak egy alig 6o ezres kisvárosban a történelmi Magyarország legdélkeletibb régiójában, a többségében még mindig magyarlakta Székelyföldön).

És akkor lenne egy átmenet is a szinházművészet és irodalom között, ez a dráma lenne: szinház, mert a szinházi előadás egyik - szerény véleményem szerint legmeghatározóbb - eleme, de önálló irodalmi mű is, hiszen olvasva is működik-működnie kell, azaz irodalmi értéke is van-kell legyen.

A Kritikus-Dijra jelölt 3 új magyar drámát kicsidég fentebb immáron láthattuk volt, az UNITER-dijra jelölt 5 új román dráma:

http://www.uniter.ro/Noutati/Piesa-anului-2010/

A románok ebben a tekintetben szigorúbbak, hisz nem jelölhetnek semmiféle átiratot, aztán rövid szinműveket sem, sőt: semilyen nyilvánosságra került művet sem jelölhetnek, hovatovább jeligés a pályázatuk - ez is egy rendszer, s a végeredményt nézve: működik. Én viszont a magyar rendszert vallom: csak a szinházak által már bemutatott művek közül jelölhetnek, elvégre a dráma a szinházé, és a drámairó feladata művének szinpadravitelét "kiharcolnia".

Persze, szomorú dolognak tartom, hogy tavaly a Szinház megszüntette a drámamellékletét (a januári volt az utolsó), dehát volt még szünetelő periódusa, nem új dolog, aztán meg kiderült, hogy egy fillér tiszteletdijat nem kaptak a szerzők ezért. Hááát: én jobbnak tartanám, ha újra megjelenne a drámamelléklet, de hogy rendesen fizetve is legyenek a közölt szerzők, és rendesen felkerüljenek a lap internetes változatára is! Küldtem egy-két e-mailt ebben az ügyben Koltai Tamásnak, a főszerkesztőnek, dehát... - Van kinek beszéljek?


A románok helyzete sem különb: egyáltalán nem rajonganak a szinházak a saját új drámáikért, még eme 5 jelöltért sem, sőt: kifejezetten rühellik, és határozottan és következetesen vissza is utasitják ezeket!!! (Nem akarnak szembenézni saját kortárs valóságukkal még saját - szinházi - nyelvükön sem! Hijjj!!!...) Alig kerül egy-egy ősbemutatásra, na persze, a dijnyertes a Bukaresti Nemzetibe...


És ezek után lássuk az egyetemes irodalmat is: Nobel-dijat kapott Thomas Tranströmer, életrajza itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tomas_Transtr%C3%B6mer, egy 8o éves svéd haiku-költő, magyarul már 3 kötete olvasható, de a neten ingyen is olvasható néhány verse... Ezt az irodalmi Nobel-dijat most egyetlen irodalom-kritikus sem vonta kétségbe, mert valóban megérdemli.

És a magyar irodalom, azaz a Kossuth-dijak, különös tekintettel a drámairókra:   

Csak a saját érdeklődési köröm szerintiekre hivom fel a figyelmet:

Czakó Gábor drámairó (Írásai jellemző vonása a stílusok tudatos válogatása, ami abból az eltökéltségből eredt, hogy mondanivalóit a nekik megfelelő formában jelenítse meg (vagyis saját stílus helyett a művekét építi.) A szerkesztésbeli, nyelvi, ábrázolási különbözőségek ellenére minden munkáját átlengi a humor; hol szelídebben, ironikusabban, hol arisztophanészi vaskossággal, máskor éles szatírába csapva. Szintén jellemző vonása a katolicizmus kultúrkörében mozgó szellemiség. Valamennyi művében kimutatható Krisztus-utalás és Nap-pont, amely megadja a belső szerkezetet azáltal, hogy a hősök benne élnek, esetleg feléje szeretnének közeledni, vagy éppen még arra nézni is félnek.).

Kristóf Ágota drámairó, Svájcban élt és franciául alkotott, kritikusai Ionescohoz, Becketthez hasonlitották, a dij átvétele után hamarosan el is hunyt. 

Vidnyánszky Attila szinházrendező, szerintem túl korán kapta, alig 47 évesen. Ki ne emlékezne a Dunán is közvetitett 2oo1-es Dorottyájára, vagy a 2o11-es, szegedi Tragédiájára?!... Ő most már egy háromnullára felkerekitett euróban kifejezett összeg alatt nem is fog rendezni, sőt: évi egy rendezése Magyarországon továbbra is meglesz. Egy befutott ember.

A tavaly Kossuth-dijjal jutalmazott további művészek, akik 'kivül esnek kissé igencsak beszűkültté vált érdeklődési körömön':

http://www.alon.hu/2011-es-kossuth-dijak-nevsor-indoklas

...

6 megjegyzés:

  1. No-no! Hát az előbbi két irásod lezáró harmadik hol maradt el? Hisz ne tagadd! Tudjuk nagyon jól, hogy milyen nagyon szeretsz te trilógiákban gondolkodni!

    VálaszTörlés
  2. Czirják Árpád2012. március 1. 10:47

    Nem maradt el, készen van az már, cime: "kult-túrót a bilisztériumba", csak egy későbbi időpontra halasztódik. Most inkább szilveszteri gondolataim osztom meg veletek, ha kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel!

    VálaszTörlés
  3. Film, szinház... Az irodalom már nem is érdekel?

    VálaszTörlés
  4. Czirják Árpád2012. március 1. 13:04

    De-de, hogyne, csak nem igazán olyan hevesen, mint régebb, tizenéveskoromba (amikor érettségire készültem). A szinház is csak azért, mert még igy vegetációs állapotában is itt-ott néha-néha bombasztikusan fel tud lángolni, és akkor aztán égetni tud, de a nagy jelen és jövő mégiscsak a filmben van, hisz alig 1898 óta létezik (és akkor még nem is volt fikció, sem hosszú, sem szines, sem hangos...). És nem az operában, ahogy gesamtkunstwerkként azt Wagner megálmodta...

    VálaszTörlés
  5. 2011-es év értékelése 2 hó késéssel, azaz március 1.-én, na ja, mások már január 1.-én megteszik!

    VálaszTörlés
  6. Czirják Árpád2012. október 17. 10:39

    A feddést ezúttal valóban megérdemlem! Igérem, hogy jövő évben már január 1.-én felteszem az óesztendő-értékelőmet, ezúttal azonban lényegesen rövidebb formában, 1 oldalban, melyben csak a kiemelkedő művészi (belföldi, de külföldi) alkotásokat ajánlva!

    VálaszTörlés