Összes oldalmegjelenítés

2012. február 1., szerda

Transzilvanelit hungaro-te'hátrál'is kuakkhagyémija

Egy színész-jelölt egy balkáni, a történelmi Magyarország egyik legvilágvégibb régiójának mezőségi parasztvárosában vizsgázik.
Egy lokálpatridióta fosdoktor axiologikus teleológiájának flegmatikus garabonciája kakadémikusan megkérdi tőle:
- Mit adott a közelmúltbeli erdélyi magyar színház a magyar színházművészet számára?
A színész-jelölt egy kis ideig hallgat, majd büszkén kivágja magát:
- Az 1989-es rendzserváltást követő posztkommunista, „átmeneti” korszak maradandó erdélyi magyar színházi értékei közé sorolnám minden bizonnyal 1998-2oo9 között a Temesváron létrejött Victor Ioan Frunză-rendezéseket, aztán a 2oo1 után Sepsiszentgyörgyön született Bocsárdi László-rendezéseket, továbbá 1989-et követően Kolozsváron a Tompa Gábor-rendezte produkciókat. Természetesen válaszom nagyonis árnyalható, hisz úgy kábé 5o%-os arányban találunk köztük kevésbé sikerült előadásokat, mint ahogy mellettük néha-néha felmutathatóak vendégrendezők kiváló előadásai is... Ha a New York Times egyik színikritikusa errejárna, és nekem kellene bemutatnom ezt a kérdéskört, akkor sem nagyon lenne válaszom más... Sőt: levetítném neki a Lorenzacciót, az Yvonne-t, de A buszmegállót is...
Igen, úgy tűnik, hogy ön frissen indított blogjában mindezt már megírta részletesebben is, noha ennek megítélése külön téma lesz számunkra. Visszatérvén azonban eredeti kérdésünkhöz... mmmmmmmmmmrrrrrrrrrr... mmmmmmmmmmrrrrrrrrrr... mmmmmmmmmmrrrrrrrrrr... (félmázsás öklével akkorát csap az asztalra, hogy az megremegve nagyot döndül, és majdhogynem kettéhasad) Marosvásárhelyt meg sem említi? (a felindultságában félelmetesen felemelkedésnek induló állami közpénzeken vezető beosztású félnormás havi ezer euró nettós transzilvanelit eszmeganajt fuvarozó maffiózó vad'im'barom valamely foszladozó lukából lázasan kihull zöld bársonyfedelű RMDSZ-tagsági könyvecskéje, és a vizsgázó színészjelölt elé pottyan, le a földre) Marosvásárhelyt meg sem említi? Hisz itt is készült egy s más előadásról tévéfelvétel...
- (félre) „Egy s más előadásról”... Milyen pontosan is fogalmaz... (majd) Ööö... ööö... ööö... Marosvásárhely színvonala nagyon hullámzó ívet mutat: jó irányba mutató kezdeményezések sorának lehettünk tanúi, de mielőtt megerősödtek volna, az ambíció hiánya, no meg a sorozatos direktor-váltások miatt is, mindig hamar kifulladtak: 3 rendezésnél tovább nem bírta egyikük sem: két, egymással párhuzamos vágányon próbáltak elindulni: a) 'budapesti' vendégrendezők: Novák Eszter, Bodó Viktor, Barabás Olga, ill. b) 'bukaresti' vendégrendezők: Victor Ioan Frunză, Anca Bradu, Alexandru Colpacci... De a közelmúltbeli Marosvásárhely szerény megítélésem szerint még így sem sorolható a fent említett élvonalba, ahova néhány éven? – több mint egy évtizeden! át Temesvár is már csak tartozott...
- Mmmmmmmmmmrrrrrrrrrr... mmmmmmmmmmrrrrrrrrrr... mmmmmmmmmmrrrrrrrrrr... Vagy úgy... (csámcsog motyogva, magában rágódva)
A megjátszott pókerarcú haj'IQ-szopett kétbalkezes coeultoeu avanzsáltattatott koromfekete napszemüveges, lobogó sörényű, kétmázsás csávó halovány árnyéka mögé meghúzódó dúsgazdag gruppenszexi he'rektór mázsa-mása-társa emésztési idejében hirtelen felbuggyan: a kűrtőskalács elnyomta a lázas alma-álmát.

(megjelent az Európai Idő 2o12 május 5.-i számában)

5 megjegyzés:

  1. Kedves Barátaim! "Szállj már le a mi szinházunkról, te szkizofrén, vagy beperellek rágalmazásért!" - érkezett dr. Gáspárik Attila Csaba, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nemrég kényszerből leköszönt rektora, a Marosvásárhelyi Nemzeti Szinház újonnan kinevezett igazgatójának megjegyzése (fenyegetőzése, zsarolása, megfélemlitése, hivatali túlbúzgóságából fakadó visszaélése) feb. 3-ról 4.-re virradó éjszaka. Blogom teljes körű nyilvánosságát ezennel meghatározatlan ideig megszüntetem, és ezzel egyidőben a rágalmazás (romániai BTK szerinti) jogi eshetőségét is. Blogom tehát, meghatározatlan ideig, csak azok olvashatják, akiknek én engedélyt adok. Hűséges olvasóimnak, a havi mintegy 100 különböző érdeklődőmnek É-Amerikából, Ny-Európából, a Történelmi Magyarországról, Romániából, Oroszországból továbbra is ingyenes és korlátlan hozzáférést biztositok. Igérem, mindezt csak ideiglenesen, mig meg nem erősödöm, s a teljes körű nyilvánosság terepére vissza nem térhetek. Ne tévesszük össze a rágalmazást a szatirával, pamflettel, kritikával, szabad véleménynyilvánitással, ill. a művészi alkotás szabadságával! Szeretettel, sk,-

    VálaszTörlés
  2. Franz Kafka: A per. Barátok közt. Jóban-rosszban. Mégiscsak ki kellet volna tiltania - ha már valóban olyan veszélyesek - Plátónnak a művészeket az államából? Vagy ez is csak valami utópia? Eh! Úgy tűnik, a posztkommunista DK-EU (a Balkán-félsziget) 22 év után sem igen tud szabadulni régi beidegződéseitől... Vagy csak pusztán az RMDSZ választások előtti kétségbeesett rúgkapálódzásának egyik lehetséges áldozata leendenél-e már te is? Ó! Ó! Ó!

    VálaszTörlés
  3. A Revizor szerkesztősége a kritika és a kritikai vélemény szabadságát változatlanul sérthetetlennek tartja.

    VálaszTörlés
  4. A munkás, aki csak általános iskolát végzett, nagyon is könnyen bekapcsolódhat önmaga megtalálásának ebbe az alkotó folyamatába, mig az egyetemi tanár belülről halott lehet, örökre eltorzult, ijesztően merev, mint a hulla.

    VálaszTörlés
  5. A mesterség ismerete gátlásossá teszi az embert. Aki nem ismeri a mesterséget, az elfogulatlan; a maga életszerű hétköznapi lépteivel indul el oda, ahova küldjük. A másik sajátságosan, "szinháziasan" jár, és százszor több fáradságába kerülne, hogy erről leszokjon, mint amennyit fáradt, hogy elsajátitsa.

    VálaszTörlés