Összes oldalmegjelenítés

2018. január 1., hétfő

borbély

Az ENSZ kimutatása alapján Szíria után Románia a második ország a világon, amit a legtöbben elhagytak az utóbbi évtizedben. Szíriában polgárháború van, ezért mintegy 4,9 millió ember vándorolt el. Romániából 3,7 millió ember (az aktív lakosság 35%-a) külföldön dolgozik. Hazaküldenek ugyan évente kb. 4 milliárd eurót, de ez nem generálja a hazai gazdaságot, hiszen nem ide fizetik az adót. Hogy az államháztartást kiegyenlítsük, ösztönözzük a fogyasztást. Vannak olyan programok, mint a Startup (kezdő vállalkozóknak), vagy az első otthon a fiatalok itthon maradásának ösztönzésére, de ezek nem elegendőek. Sokkal tudatosabban kellene a kérdéssel foglalkozni. És ezeket a gondokat is a fenntartható fejlődési stratégia alapján lehetne hosszú távon rendezni.

2017. december 1., péntek

sógor

Az off-shore paradicsomok működése nem maradhat rejtve a nyilvánosság elől, olyan jelenség ez, amely a demokráciára és a szabadpiacon alapuló kapitalista gazdaságra jelenti a legnagyobb veszélyt – ezt mondta Sógor Csaba Strasbourgban, a Paradise-iratokról szóló parlamenti vitában.

Az off-shore-befektetésekről szóló, november elején kiszivárgott, 13,4 millió dokumentumot tartalmazó adatbázis témája, vagyis az ún. Paradise-iratok is napirendre kerültek az Európai Parlament múlt heti strasbourgi plenáris ülésén. Sógor Csaba úgy vélekedett a keddi vitában, hogy az off-shore paradicsomok működése nem az államok költségvetése vagy a politikai vezetők és híres emberek karrierje és hitelessége szempontjából okozza a legnagyobb károkat, hanem a demokráciára és a szabadpiacon alapuló kapitalista gazdaságra jelenti a legnagyobb veszélyt.

„Ha tömegek által válik nyilvánvalóvá, hogy éppen a társadalmakat vezető elitek nem tartják be a játékszabályokat – még akkor is, ha törvényeket nem sértenek vele –, az végzetes bizalomvesztéshez vezet” – mondta a képviselő. Úgy fogalmazott: ha világossá válik, hogy a közteherviselés elve csupán jól hangzó frázis, de a vagyonos emberek és vállalatok megtalálják a kiskapukat az adófizetés elkerülésére, miközben további áldozatokat kérnek az emberektől, akkor nem kell csodálkozni a reakciókon. Sógor Csaba szerint a politika a képviseleti demokráciákban az emberek érdekeit kell szem előtt tartsa, így nem elég csak a törvényekre hivatkozni. „Fel kell számolni ezt a gyakorlatot, és abba kell hagyni a képmutatást” – nyomatékosított a képviselő.

Az EP-képviselők a máltai jogállamiságot értékelő vitában is arra szólították fel a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az adócsalás elleni küzdelmet, biztosítsák az ehhez szükséges forrásokat. Málta kapcsán az off-shore ügyekkel is foglalkozó Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró meggyilkolása váltott ki nemzetközi felháborodást. Az EP határozottan elítélte az újságíró elleni merényletet, és az oknyomozó újságírók, illetve a visszaélést bejelentő személyek védelmére szólította fel a tagállamokat.

„Gyakran fogadunk el állásfoglalást az újságírók életének és személyes biztonságának védelmében, amikor EU-n kívüli, általában fejlődő országokról van szó. Nem fektetünk elég hangsúlyt azonban arra, hogy egy EU-tagállamban is leszámolás áldozatai lehetnek azok a sajtómunkások, akik a politikai vagy gazdasági elit számára kényelmetlen ügyeket tárnak fel” – érvelt Sógor Csaba a máltai helyzet kapcsán, aki szerint nemcsak Máltán fordulhat elő, hogy egy újságíró leszámolás áldozata lesz, a mai nyitott világban mindenhol veszélyt hordoz magában a tényfeltárás és az oknyomozás. „Itt az ideje, hogy tettekkel mutassunk példát az újságírók védelme terén, a hatóságok vizsgálják ki az eseteket, és találják meg a felelősöket, különben joggal mutogatnak ránk azok, akiket a sajtószabadság lábbal tiprásával vádolunk, és mondják azt, hogy előbb a saját problémáinkat oldjuk meg” – mondta a plénumban az erdélyi képviselő.

2017. szeptember 1., péntek

sityu

Augusztus 2o. Nemzeti ünnepünk. Operaházaink, szabadtéri színpadaink nyugisan műsorra tűzhették volna Erkel Ferenc István királyát például. Az 1885-ös ősbemutatón hatalmas kritikai- és közönségsikert aratott, s bár a Bánk bán és Hunyadi László szintjén mozog, azóta az eredeti művet nem nagyon játszta senki, a közelmúltban is csak megcsonkítva-megcsorbítva-megcsúfolva itt-ott-amott... Azt mondják, hogy túl hosszú az eredeti 4 órás mű a mai néző számára, aki 3 óránál hosszabb előadást már nem bír végignézni, dehát a két világháború között is végignézte ugyanez a közönség Az ember tragédiájának szokatlanul hosszú előadását előbb Hevesi Sándor-, majd Németh Antal rendezésében – sem előttük, sem utánuk senki nem közelítette meg azt a szintet! Értem én, hogy Budapesten most felújítás miatt zárva az opera, még jó, hogy a Hunyadi Lászlójukkal turnéznak (napokon belül Marosvásárhelyen is a sportcsarnokba)... Játszhatnák még a Szörényi-Bródy-féle 1983-as rockoperát is, bár szerzőik szerint nem ez a legjobb művük (láttam én tőlük nemrég szintén Marosvásárhelyen az egy évvel korábban keletkezett Kőműves Kelement is például)... Erről már három tévéfelvétel is készült, az ősbemutatón kívül a 2o13-as szegedi Alföldi Róbert-rendezte produkciót az RTLKLub közvetítette, Novák Péter 2o15-ös rendezését pedig a Duna. Ugyanakkor Sík Sándor István király c. 1934-es drámáját is elő lehetne venni (én Marosvásárhelyen láttam Kincses Elemér rendezésében még 1996-ban Ferenczy Istvánnal), de az 1976-os Az a szép, fényes nap-ot is Szabó Magdától (Sütő András, Székely János „drámaírói aranykorszakában” íródott) – ez alapján is készült tévéjáték, 1981-ben Szőnyi G. Sándor rendezésében... Szóval választék az lenne! S ambíció színházaink részéről? Az már kevésbé... Számukra inkább marad az adriai (esetleg balatoni) impotens nyaralás, netán csak a lánchídi tűzijáték? Marosvásárhelyen pedig a Színház-téri új kenyér ünnepe... Éhes embereknek adj ingyen felszentelt ünnepi kenyeret! Nem tudom, Csenyétén erről hogyan vélekednének...

2017. július 1., szombat

nyári napforduló



Június 21.-én ismét nyári napfordulónk volt: a nappali világosságunk ekkor a leghosszabb (16 óra), s az éjszakai sötétségünk ekkor a legrövidebb (8 óra) – csillagászatilag ez az első nyári napunk: napkelte: 4 órakor, napnyugta: 2o órakor, azaz nyári időszÁMÍTÁS szerint (ami 1 órával meghamisítja a valós UTC időnket) ez: 5 órára, ill. 21 órára módosul. Hogy miért? Mert 2oo1-ben a szkizofréniában szenvedő Prüccel debil direktívájában rögzítette a nyári időszÁMÍTÁS kötelező érvényűségét az Európai Únió összes tagállama számára, miközben a világon mára már szinte senki sem alkalmazza a nyári időszÁMÍTÁSt, mert az NEM a csillagászati időt mutatja, mert a nyári időszÁMÍTÁS bizony eltér a valóságtól 1 órával (és bizony ez az eltérés NEM egészséges, csak az egészségügyminiszterek annyira meg vannak félemlítve, hogy nem is merik szavukat Prüccel eme 2oo1-es debil direktívája ellen emelni saját népük egészsége érdekében, védelmében). Hogy 2oo1 óta Prüccel ezt a debil direktívát diktatórikus módon ránkerőszakolja, az egy dolog, az viszont megint más, hogy a csillagászati, valós, normális UTC időtől való eltérést ugyanez a Prüccel viszont (kettős mércét alkalmazva) nagylelkűen elnézi Portugáliának; Hollandiának, Belgiumnak, Luxemburgnak, Franciaországnak, Monaconak, Andorrának, Spanyolországnak és Gibraltárnak. (Franciaország és Spanyolország azért elég nagy országok...) Mi történhetett 2oo1-ben Prüccelben, hogy ennyire elment a józan eszük, hogy erőszakkal eltekerjék az emberek óráit? Hisz 2oo1 előtt Prüccel (még) nem foglalkozott ilyesmivel! Hova akar jutni ez a Prüccel? Mely tévutakra vezeti saját népét már most? Miért nem (elég) jó ennek a Prüccelnek a legrövidebb egyenes éltető egészséges normális út? Miért szeret sátáni téveszméiben bolyongani, saját népe vesztére? Milyen magasabb nagyhatalmi (amerikai egyesült államokbeli, natobeli, világbanki, nemzetközi valutaalapi) érdekek vezetik Prüccelt saját európai népe halálának irányába, ha?

2017. június 1., csütörtök

Kellemes Pünkösdi Ünnepeket!

Egy régebbi  blogcikkemben 3 indiai kisvasútról készült, 1-1 órás BBC-dokumentumfilmet ajánlottam a figyelmetekbe a youtube-ról, az UNESCO-világörökség részeként. Nem vagyok katolikus, még csak szimpatizáns sem, még csak (annyira) vallásos sem, de mint keresztény magyar greenpeace-szimpatizáns vasútrajongó ebben a friss blogcikkemben újfent a csíksomlyói pünkösdi magyarságerősítő zarándokvonatot ajánlom a figyelmetekbe. Pünkösd Karácsony és Húsvét után-mellett a keresztény civilizáció meghatározó ünnepe (kellene legyen nemcsak az én szerény meglátásaim szerint). Ha pedig azt mondom, hogy magyar Pünkösd, akkor az (csakis) Csíksomlyó (lehet), mint az arabok Mekkája. A zarándokvonat: 2o11-től Budapestről a Misszió Tours Utazási Iroda Boldogasszony Zarándokvonata – talán ez a legismertebb és a legnépszerűbb, és nemcsak pusztán azért, mert korabeli vagonokból, no meg vonatrádióból is áll, és áthalad, többek között, a Székelyföld központjában, Marosvásárhelyen (is): www.zarandokvonat.hu; de emellett ott van 2oo8-tól a Kárpáteurópa Utazási Iroda Csíksomlyó Expressze Szombathelyről, ill. Székely Gyorsa Budapestről, ahol e két vonat eggyé válik: www.csiksomlyoexpressz.hu. Annyi zarándokot, olyan gyorsan és olyan emberi körülmények között, mint a vonat, sem a mindennapos menetrendszerinti vonatok, sem a buszok nem képesek Csíksomlyóra vinni. Ezért is tehát az úr Isten áldja meg azokat, akik ezt a 3 zarándokvonatot kitalálták, megcsinálták, és működtetik: fent említett 2 utazási irodát és a MÁV Nosztalgiát. Akinek az idén, a reformáció 5oo éves évfordulójára mégsem sikerült eljutnia (a vonat csupán 2o vagonból áll, ez a lehetséges maximum), az próbálja meg jövőre, hátha a pápa is eljön... 

De mit is ünneplünk Pünkösdkor? Azt ugye mindenki tudja, hogy Karácsonykor Jézus születését (i. e. 4 körül Betlehemben), Húsvétkor a feltámadását (3o-33 körül Jeruzsálemben). De Pünkösdkor? Elolvastam a magyar wikipédia Pünkösdről szóló cikkét, de aligha lettem okosabb általa - mindenesetre a lakást kitakarítottam, Karácsonyig a tisztaságnak tartania kellene... Úgyhogy elégedjünk hát meg a Csíksomlyóról szóló cikkel, szintén a magyar wikipédiáról - ami tulajdonképpen Csíkszereda egyik külvárosa...

2017. május 1., hétfő

oszkár, oszkár, motoszkál

Kevesen figyeltek fel manapság ama január 24.-i friss hírre, miszerint február utolsó vasárnapján, február 26.-án tehát, idén is ki fogják osztani Észak-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kalifornia fővárosában, Los Angelesben (=„az  angyaloknál”) a Hollywood-i (=”szent erdő”) Kodak Theatre-ben a tavalyi naptári évben a világ bármely/összes mozijában bemutatott filmek közül az Oscar-díjat érdemlőket. Sok napilap már nem is közölte le őrültté vált világunkban ezt a hírt. Pedig a tavaly még megtették. Idén azonban fontosabbnak bizonyultak a minket körülvévő őrült hírek lokálpatridiotikus közlése. Tömnek sok középszerűséggel, talán hogy teljesen középszerűvé váljunk mi is... Pedig az Oscar-díj a filmes világ legrangosabb díja, már csak azért is, mert ők osztják a legrégebb óta: 1949 óta minden évben kiosztják. S mert több mint 5 ezer filmkritikus titkos szavazata. Akik nem mellesleg mind az Amerikai Filmakadémia tagjai is. És nagyjából a világ legrangosabb filmfesztiváljain mind ott vannak. Ahova csak a legjobb filmek kerülnek be. Romániából jelölt film soha nem került be a végső 5-ös listára, bár nem ártana még így megkésve is megnézni az idei jelöltet, városunkban az Alternatívon is vetített, de a Művész-moziban nemrég rendes műsoron tartott Cristi Puiu-rendezte Sieranevada-t (a 2oo5-ös Lázár úr halálát láttam még tőle, azt is jelölték Oscar-díjra), vagy éppen, miért ne, Till Attila Tiszta szívvel c. filmjét (tőle a 2oo8-as Pánik-ot láttam, tetszett is – ezt a Tiszta szívvelt viszont még nem sikerült megtekintenem, noha a K’Arte magyar filmnapjain 5 lejes belépővel egyszer vetítették a Művész-mozi 2oo helyes, telt házas nagytermében)... Magyarországról viszont több jelölt is bekerült a végső 5-ös listára (az évi 5 legjobb jelölt közé), sőt, közülük 1981-ben a Mefisztó és 2o15-ben a Saul fia meg is kapta a díjat!

S miközben a filmes világ legrangosabb díja, aközben valójában csak egy pár dollárt érő, mindössze 33 centi magas, 4 kilót nyomó aranyozott szobrocska a díj. Persze a csúcs. Aki ezt megkapja, vagy akár be is kerül az első 5 jelölt közé, az már valaki, az már tud valamit a film művészetéről, az már taníthatja a szakmát, annak igen jól megfizetett biztos állása garantált, annak nyugdíjas évei már biztosítottak. Vannak, akik túl korán kapják, és karrierjük kettétöri, nem tudván, hogyan tovább. Merthogy egy Oscar-díjasnak már nem lehet egy bizonyos összegen alul szerepet ajánlani… Így kényszerűen kimaradnak több olyan művészfilmekből, melyek létrehozásának nem a pénz a legfontosabb szempontja. Mások évek óta ott vannak a jelöltek listáján, mégsem kapják meg. Megint mások többször is megkapják, annyira bírnak folyamatosan a csúcson maradni. 

A 3 legfontosabb kategória a legjobb film, legjobb rendezés (e két kategória között több átfedés is van – ez természetes is), sajnos utóbbi kategóriában 2oo9-től már 9 jelölt szerepel a végső listán, legjobb külföldi (nem amerikai/nem angol nyelvű/idegen nyelvű) film kategóriái. Az első 5 jelölt viszont már annyira üti a magas színvonalat, hogy én magam például már nem is tudnám eldönteni, hogy melyiknek adjam oda a díjat. Annyira egy mércét képviselnek, hogy bármelyik megérdemelné a díjat... Az eddigi (de a friss) jelöltek és díjazottak listája megtalálható itt:

www.oscars.org

Íme tehát az idei jelöltek:

Legjobb rendezés (Academy Award For Best Director):

La La Land, r.: Damien Chazelle

Hacksaw Ridge, r.: Mel Gibson

Moonlight, r.: Barry Jenkins

Manchester By The Sea, r.: Kenneth Lonergan

Arrival, r.: Denis Villeneuve

Legjobb film (Academy Award For Best Picture): fentiek mindegyike, plusz:

Fences, r.: Denzel Washington

Hell Or High Water, r.: David Mackenzie

Hidden Figures, r.: Theodore Melfi

Lion, r.: Garth Davis

Legjobb idegen nyelvű (nem amerikai/nem angol nyelvű/külföldi) film (Academy Award For Best Foreign Language Film):

Land Of Mine, r.: Martin Zandvliet, Dánia

A Man Called Ove, r.: Hannes Holm, Svédország

The Salesman, r.: Asghar Farhadi, Irán

Tanna, r.: Martin Butler, Bentley Dean, Ausztrália

Toni Erdmann, r.: Maren Ade, Németország

Marosvásárhelyen egyelőre csak a Toni Erdmann-t vetítették november elején az Alternatív keretén belül a Kultúrpalota félig alig telt 8oo helyes nagytermében (igaz, akkor még nem volt Oscar-jelölt), nem mellesleg azért, mert javarészt Romániában-Bukarestben filmezték, minthogy cselekményének javarésze a mai Romániában-Bukarestben játszódik, s több román-bukaresti színész is játszik benne. A filmet jómagam is láttam, el is ismerem értékeit, ajánlom is mindenkinek, még akkor is, ha nem feltétlenül az én ízlésem szerinti... Különben Denis Villeneuve-nek egy korábbi, nem is olyan régi rendezését már láttam, a 2o1o-es Incendies-t (=„Futótüzek”), mely szintén bejutott az első 5 jelölt közé, és teljes mértékben elnyerte tetszésem! A filmből UNITER-jelölt színházi előadás is készült Radu Nica rendezésében a temesvári magyar társulat előadásában, nemrég Marosvásárhelyen is vendégszerepeltek. Denis Villeneuve idei jelölése azonban nem nyerte el a tetszésem, hiszen műfaja szcsifi… És ugyanígy vagyok Asghar Farhadi idei, Arthur Miller 195o-es, Az ügynök halála c. drámáját feldolgozó jelölésével is, hisz ugyane rendező 2oo1-es, A Separation (=”Egy válás”) c. Oscar-díjas filmje sem nyerte el a tetszésem… Miután a legjobb idegen nyelvű film kategóriájából idén is mind az 5 jelöltet sikerült megtekintenem egy régi jó marosvásárhelyi barátomnál - volt osztálytársamnál (szükség van a vélemények összeütköztetésére, a filmek értékítéletére, a vitára, a megbeszélésekre – a magányos zsenit, a felsőbbrendű lényt nem jó megjátszani senkinek), volt teatrológus osztálytársamnál, állítom, hogy Oscar-t jómagam a dán Land Of Mine-nak adtam volna: a II. világháború végén a valóságban is megtörtént eseményt játszanak újra a színészek, ráadásul a filmet ugyanott forgatták, ahol az események a valóságban is megtörténtek. Miközben természetesen rendkívül tetszett a svéd jelölt, A Man Called Ove is! Nagyon merem remélni, hogy e két utóbbi filmet hamarosan MVH-n is vetítni fogják… Akár többször is, több helyütt is… Akár ingyen is, valami rendezvény vagy fesztivál keretében… 

Viszont előnyben szoktam részesíteni az idegen nyelvű film kategória jelöltjeit, mivel elég messze áll tőlünk az észak-amerikai életfelfogás, bármennyire is igyekszünk jótéteményeit átvenni… Magunkévá tenni azonban már nehezebb ezeket az értékeket… Néztem én az észak-amerikaiak közül is elég sok jelöltet, régebbieket is, legtöbbjük természetesen elnyerte a tetszésem, noha köztük is akadtak “tévedések”…

Kedvenceim jelenleg az észak-európai jelöltek, és barátaim körében is ezek vannak első helyen. Ha másoknál is ezek a filmek vannak első helyen, akkor azt jelenti, hogy nem csak az ízlésünk közös, hanem valóban olyan jók ezek a filmek. Ezek után pedig a kanadaiak következnek, végül a francia nyelvterülethez köthető filmek… Nem tudom mások hogy állnak ezzel, de én így.

Amúgy természetesen az Oscar-díjak között is vannak horribilis tévedések (ezeket az újságok meg is szokták írni), de ezen túlmenően, minden sznobság és parvenitizmus nélkül is, vagy sokkal inkább azokon túlmenően is fel kellene figyelni eme díjra, s évi azt az öt-öt filmet mégiscsak megnézni (a szavazó kritikusok heti minimum kettőt néznek meg, ami teljesen normálisnak tűnik), hisz művészet az (akár „gesamtkunstwerknek” is felfogható), s mai világunk tükrözése, rólunk szól, nekünk, és magas színvonalon vannak elkészítve, katarzison túli revelációk. Azaz megtekintésük után már nem tudunk ugyanazok az emberek maradni, valami megváltozik bennünk, a világról való látásunk... Nem is véletlen, hogy már Pláton ki akarta tiltani államából a művészeteket (veszélyesnek tartotta őket), minthogy a kommunisták cenzúrázása sem volt véletlen...

Minthogy annyi sok középszerűséget képes a por nép megtekinteni... Inkább keveset és jót! Mert az Oscar-díj a művészi értéket honorálja, a nézettségi statisztikák („box office”), vagy a nyereségesség („gross”) sohsem vakítják el értékítéletét... Persze könnyen adódik a kérdés: miért vetítnek olyan nehezen Oscar-jelölt filmeket a mozik, tévék? Mert megkérik az árát, s a normál filmeknél kicsit drágásabb a vetítési joguk. De azért november elején a Kultúrpalota nagytermében az önmaga körébe fulladozó Alternatívon (www.alternativeiff.ro), és szintén ugyanott szeptember végén az ingyenes, új román (és magyar) filmeket bemutató TIFF-MVH-n (www.tiff.ro), vagy évközben szintén az ingyenes K’Arte tematikus filmhétvégeken a Művész-mozi 1oo helyes termében (www.k-arte.ro) el-ellehet kapni egy-egy Oscar-jelöltet, akár kicsit régebbieket is, „aki keres talál”-alapon... Mert ki a fészkes fene megy ki a város szélére a füstölgő Kombináttal szembe, az Óceán/Promönád mellé, a nemrég nyílt és bepopkornozható Szinema-Szitibe mozizni, mikor az utolsó busz tízkor már elment onnan (a garázsba)?

Jómagam viszont a régebbiek közül többet is láttam otthon este a 4o centis laptopomon, ez mostanában az én agyfitnesszem, péntek-szombat-vasárnap esténként meg-megszoktam nézni egyet-egyet, este 7-től, fülhallgatómmal (a www.imdb.com a kiindulópontom), és néhány melléfogástól eltekintve, ízlésemtől függetlenül merem kijelenteni: tényleg megbízható, sőt egyenesen mérvadó eme díj! Az HBO közvetíti mindegyiket a díjkiosztás előtti 3o napban. Jó lenne mindet végignézni. Hisz február az még tél. De sajnos még maguk a gazdagok, akiknek a kábeltévé csomagjában szerepel az HBO, sajnos még ők sem nézik meg otthon a nagyszobájukban lévő 1 méter átmérőjű plazmán... Annál inkább fogyasztják, élvezik, tömik magukba a mindennapi sok középszerűséget (s még képesek is fizetni ezért), míg végül ők maguk is középszerűvé nem válnak, minden emberi nagyságot mellőzvén, míg el nem hidegülnek saját maguktól, társaiktól, hideg hüllővé nem válva, szép lassan, mintegy észrevétlenül, minden nap egy kicsit, ugye...

Románia összes eddigi Oscar-jelölt filmjét láttam már (lásd itt: lista filmelor româneşti propuse pentru oscar), a magyarok közül a 2ooo-nél régebbiek közül már csak azokat, melyek az első 5 közé bejutottak (lásd itt: gyerünk a moziba be). A legjobb idegen nyelvű film kategóriájából, a régebbiek közül tehát 2oo8-ig visszamenően – tehát az elmúlt 9 évi jelöltek közül jómagam az összeset láttam már. 

Régebbi filmeket is lehet nézni, hisz régebb is éltek emberek, régebb is világ volt, még ha számunkra már elég nagy szellemi erőfeszítésbe is kerülne 1o évnél régebb készült filmeket végignéznünk (annyira változik a világ), de mégsem lehetetlen, mint ahogy más országbéli filmeket is nyugisan végignézhetünk (hisz mi mindig is a nyugati civilizációhoz tartoztunk – mi másért tanulnánk olyan lelkiismeretesen angolul, s lelkesedünk határtalanul EU iránt?!...), hisz ez a díj egyetemlegesen érvényes, az egész világ számára, ahol emberek élnek, tehát számunkra is érvényes – kinek erről szól, kinek arról, ki ezt lát meg benne, ki azt, ki így látja, ki úgy, kinek ez tetszik meg benne, kinek az... Miközben a film egy és ugyanaz, viszont értékét mindenki elismeri... S maga a film? Alig van 1oo és valahány éve, ha arra gondolunk, hogy a Lumiére-testvérek 1895-ös, első párizsi vetítése után még évtizedek kellett elteljenek a hangos filmig (1922), ezt követően pedig a színes filmig (1937)... De egy-egy Chaplint, Stan és Bran-t mára már senki nem tud megkerülni…

(rövidített formájában megjelent nyomtatásban Marosvásárhelyen a Népújság c. napilap szombati kulturális mellékletében, a Múzsában, 2o17 február 11.-én, a 6. oldalon, lásd: www.e-nepujsag.ro)