Összes oldalmegjelenítés

2016. december 1., csütörtök

(a) magyar dráma (napja)

1883 szeptember 21.-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának ősbemutatóját a(z akkori) Budapesti Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében. 1984-ben kezdeményezte a Magyar Írók Szövetsége, hogy ennek évfordulóján legyen a magyar dráma napja. Az emléknap célja a magyar színházművészet értékeinek jobb megismertetése, és az írók ösztönzése újabb alkotások létrehozására. Ezen a napon a magyar színházak külön programokat, rendezvényeket, előadásokat szerveznek, hogy ezekkel népszerűsítsék a magyar drámát. Ezen a napon adják át a Szép Ernő-jutalmat, valamint a Színházi Dramaturgok Céhe által alapított Az évad legjobb magyar drámája díjat az előző évad kiemelkedő műveiért.
Nagy országnak tekintendő Európában az, melynek területe meghaladja a 1oo ezer négyzetkilómétert. Tiszta véletlenül ezek a nagy országok nagy színházi kultúrával is rendelkeznek, olyan korszakalkotókkal, amit minden idők eddigi legjobb teatrológusa, a német Erika Fischer-Lichte meg is írt A dráma története c., magyarul Kiss Gabriella fordításában 2oo1-ben Pécsett a Jelenkor Könyvkiadónál a magyar állam, és az abortuszt és arab emigránsokat is támogató amerikai érdekeltségű liberális Soros György Alapítvány támogatásával megjelent könyvében. Ezek:
Északon (a világon a legfejlettebb országok, többnyire nem kell nekik sem NATO, sem EU – sokkal jobban megvannak nélkülük is): Norvégia (Ibsen), Svédország (Strindberg)
Délen: spanyolok (Calderón), olaszok (Goldoni), görögök (Aiszkhülosz, Szofoklész, Euripidész)
Nyugaton (itt a legnagyobb a népsűrűség): angolok (Shakespeare), franciák (Corneille, Racine, Moliere), németek (Goethe, Schiller)
Középen (itt nagy a lelkesedés /és kivándorlás/ Nyugat iránt – a nemrégi Vasfüggöny leomlása miatt): lengyelek
Keleten (itt nagy a szegénység, s az elmaradottság is): oroszok (Csehov)
És ezek csak a legnagyobbak. Az Európa legjobb színházait tömörítő Európai Színházi Únijónak a tagszínházai ma is többnyire ezen országok legjobb színházai közül kerülnek ki. Évről évre változik a kilétük: a legyengülők a nyári szünetben kilépnek, helyüket pedig megerősödött újoncok veszik át. A jelenlegi tagok:
Délen: olaszok (Milánói Kis Színház, Római Színház), görögök (Thesszalonikai Észak-Görögországi Nemzeti Színház, Athéni Nemzeti Színház)
Nyugaton: franciák (Comédie de Reims, Théatre National du Luxembourg), németek (Schauspiel Stuttgart, Schauspielhaus Bochum, Volkstheater Bécs)
Keleten: oroszok (Moszkvai Maly Színház)
Magyarországról az Eszenyi Enikő által igazgatott BP-i Vígszínház, Romániából, Bukarestből a Bulandra Színház, ill. a Tompa Gábor által 199o óta igazgatott KÁMSZ tag, s akkor még hol vannak a többiek?
Marosvásárhelyen a Keresztes Attila-igazgatta Tompa Miklós Társulatnak az épp lezárult évad magyarországi és romániai első osztályú vendégrendezői (Mohácsi János, ill. Tompa Gábor) után is van jelenleg (a romániai UNITER-jelölését követően) egy magyar színi-KRITIKUS-jelölt előadása, a 1oo helyes kisteremben 2 óra 45 perc alatt szünet nélkül játszott A nyugalom, a marosvásárhelyi, de az 198o-as években Csiáú által elűzött, ma Budapesten élő világhírű Bartis Attila 2oo1-ben íródott azonos c. regénye alapján Radu Afrim rendezte, ami azt jelenti, hogy jelen pillanatban Romániában és Magyarországon is a három legjobb színházi előadások egyike.
S hogy kiket is tartok én nagynak? – Háááááááááát, remélem értékítéletem miatt senki nem fog lejobbikozni, levonázni... Mert hát végülis miért ne lehetnék én is magyar, hazafi, akár a színházban is? Hisz olyan európai nagyságaink vannak, kikkel egyáltalán nincs mit szégyenkezni!!!
Tetszik nekem Katona József, Vörösmarty Mihály színházközeli életrajza – s a Bánk bán, a Csongor és Tünde elutasítottsága.
Aztán Arany János, aki megírta mindmáig referenciális Bánk bán-elemzését. Barátjává fogadta Madách Imrét. Elolvasta, felismerte értékét, kijavította Az ember tragédiája verselését, bemutatta és felolvasta a Kisfaludy társaságban, ahol könyv formájában ki is adatta.
Aztán Paulay Ede, mert máig referenciálissá tette e drámák színpadi szövegét, színrevitte a Csongor és Tündét s Az ember tragédiáját (nem mellesleg BP-n az általa igazgatott NSZ-ben), amiket addig könyvdrámáknak tartottak.
Hevesi Sándor és Németh Antal, mert Az ember tragédiáját mindmáig világhírű referenciális rendezéssé emelték (nem  mellesleg BP-n az általuk igazgatott két világháború közötti NSZ-ben, majd a szegedi szabadtéri játékok keretén belül is), de színházigazgatási kultúrpolitikájuk miatt is.
A Bánk bánt, noha Németországban (Berlinben Max Reinhardték), és Olaszországban is játszták, Nyugaton legjobb esetben mégis csak egy Feydeau-dramaturgiával megírt schilleri királynődrámának tartják. A Csongor és Tündét Németországban, és Bulgáriában (Szófiában az NSZ-ben, Németh Antal rendezésében) is játszták: a németek faustian értékelték első 5o előadásának telt házát kísérő kimagasló közönség- és kritikai sikerét, ennek ellenére máig legtöbben csak egy, kizárólag magyarok által megérthető mesejátéknak tartják.
És Székely János, Sütő András, mert a XX. század II. felében Marosvásárhelyen alkottak, ahol 1985 óta élek én is. És mindketten kaptak egy-egy legjobb új magyar drámáért járó magyar színi-KRITIKUS-díjat az 198o-as években, Csiáú legsötétebb diktatúrájának esztendeiben tehát, egyik a Vak Béla királyért, másik az Álomkommandójáért – kettőjük közül csak Sütő kaphatott Kossuth-díjat, mert külföldi sikere is csak neki volt. Haláluk után azonban mindketten egy-egy 197o-es évekbeli drámájukkal szerepelnek a középiskolai, 9-ik osztályos magyar irodalom-tankönyvekben (melyek reneszánsz fejezetében Balassi Szép magyar komédiájával és Bornemissza Magyar Elektrájával kezdik a magyar dráma történetét), egyik a Caligula helytartójával, másik az Egy lócsiszár virágvasárnapjával.
Székely János, Sütő András nagy drámaíró volt. A saját korában. Amikor nagyon nagy szó volt történelmi drámák metaforájába rejteni a Csiáú kommunista diktatúrája elleni rendszerkritikát, de olyannyira, hogy előbb a cenzúra, majd a tiltásuk következett be. Az 1989-es rendszerváltást követően megváltozott a világ. Ezek a drámák már elvesztették élüket, aktualitásukat. (nem én vagyok az első, aki ezt konstatálom) Nem mondom, legjobb drámáikat, a Caligula helytartóját meg a Lócsiszárt megpróbálták újraértelmezni ilyen-olyan magyar rendezők (közülük Bagó Bertalan kecskeméti rendezését vette Kőszegi Ákossal a címszerepben fel az M1 – így utólag a youtube-on megtekintve is zseniális, ill. BP-n a Schilling Árpád-rendezte Katona József Színházbéli Közellenség), de a drámaírók halála után sem sikerült túl sokra menni ezekkel a darabokkal. Tehát e két előadás színvonalától lehet beszélni színházról. Kvalitásról. A többi: alábbvaló. Beleértve ezt a mostani Sebestyén Aba-rendezést, s a korábbi Béres Attila-rendezést is. A drámaírók halála utáni külföldi sikerről nem beszélhetünk. Még mi magyarok is alig vesszük őket elő. – Blaszfémia? – Nem! Európa! Realitás! Axiológia! Talán majd úgy a 2o7o-es években még beszélünk... Amúgy én nem hiszek a felolvasószínházban. Vagy megcsinálják igazi előadásként, vagy hagyják a fenébe! Főleg ha még jegyet is kérnek hozzá, ráadásul ünnepnap, szeptember 21.-én, a magyar dráma napján! A rendezői utasítások felolvasása s a zenészek mit kerestek ott? Nem is csodálom, hogy nem volt telt ház (a kisteremben 1oo szék van). Bármennyire is fáj, ki kell mondanom - ez: zsákutca.  
Lám-lám Schilling Árpád 2oo1-es Kolbász Miskája után az idén is kapott egy Kolbász Miska c. előadás kritikusdíjat: Kohlhaas, Zsámbéki Színházi Bázis – Szkéné Színház – MASZK Egyesület (Szeged), r.: Hegymegi Máté! Ennek csak örvendek! Mások is hozzányúltak Sütő 1974-es drámája ősbemutatója után e darabhoz, e témához, de lám-lám Schilling után csak ezeknek sikerült. MUST SEE!!!
Marosvásárhelyen ma is élnek magyar drámaírók, akik többnyire a Kossuth-díjas költő, Kovács András Ferenc által főszerkesztett, az Igaz Szó-utód 199o óta megjelenő Látó augusztus-szeptemberi összevont-tematikus színházi száma köré csoportosulnak: Kincses Elemér nemrég ünnepelte 7o-ik születésnapját, Láng Zsolt 199o óta-, Szabó Róbert Csaba pedig 2oo5 óta szerkesztik a Látót, no és Székely Csaba, aki a Bánya-trilógiájának első két darabjáért és a Vitéz Mihályáért meg is kapta a legjobb új magyar drámáért járó magyar színiKRITIKUSok díját. Mindnégynek volt már városunkban is játszott drámája, de a Balkán-térséget lefedő külföldi sikernek csak utóbbi örvendhet... 
A cikk Marosvásárhelyen a Központ c. hetilap 2o16 szeptember 22-i számának 9 oldalán jelent meg.

2016. szeptember 1., csütörtök

ha-ha-ha



„Isten, áldd meg a magyart! Jókedvvel, bőséggel!” – Jókedvvel tehát. A magyar jókedvet (többek között) a magyar színházművészet magyar komikus műfajai is biztosítják, mindenekelőtt a nemrég igencsak méltón és méltán hungarikummá emelt(ettetett) magyar operett, melynek csúcsa az épp 1o1 évvel ezelőtt bemutatott Csárdáskirálynő. Márpedig hivatásos állami magyar intézményes repertoár-színház Magyarországon nagyon sok kisvárosban van, a legkisebb talán a Történelmi Magyarország legdélkeletibb csücskében, a nemrég indult, alig 16 ezer lakosú Kézdivásárhelyen. Pedig 1948 óta ott van alig 3o kilóméterre nyugatra Sepsiszentgyörgy...  

2016. augusztus 1., hétfő

kürtőskalács

































Jaj de finom: hungarikum! Bezzeg az olasz konyha! A pizzát és spagettit az egész világ átvette tőlük, minden étterem étlapján szerepelnek! S a magyarok? A lángos s a kűrtős-kalács? Nem ismeri senki sem! A Székelyföldön is alig, Magyarországon meg semmiképp sem! Pedig hát... Ó Ó Ó

 https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCrt%C5%91skal%C3%A1cs