2022. november 1., kedd

flekkenfalvi gríndili

Nem is igazán értem polgármesterünk miért nem zárta még le örökre a Rózsák-terét és a Győzelem-teret, s ültetett volna oda még ugyanannyi rózsatövet, mint amennyi most van? Én oda nem engedném be csak a helyi autóbuszvonalakat! Aztán a Maros-mall előtt is elkészíttetném az 1985 óta állandóan félbehagyott körforgalmat - ekkor onnan a jelzőlámpák eltűnnének! Ugyanakkor a város o kilóméterkövét jelentő virágórától mérve 1 kilóméteres körzetben hétfőtől péntekig reggel 6 órától este 1o óráig óránként 5 lejes parkolást vezetnék be, e körön kívül teljesen ingyenest!

Épp most mértem ki egy ilyen 1 km-s kört a virágórától a google-maps-on, nem olyan tragikus: az 1989 december 22 sugárút irányában a Visó utca sarkáig, az 1918 december 1 sugárúton a Sarló utca sarkáig, a Dózsa György utca irányában a Laposnya utca sarkáig, a Lovasság utca irányában a Kárpátok sétánya sarkáig tartana.

Aztán természetesen befejezném a Jedd - Koronka - Ernye kamion-kerülőutat, továbbá a Segesvári út meghosszabbítását is hátul ott a Promönád irányába, hogy az autópályába csatlakozzon - a csatlakozási pont ma is készen áll egy kihasználatlan körforgalom formájában...

Az összes taxit és buszt kicseréltetném euró 6-os elektromosra!

A kocsiadót is kétségtelenül az alábbiak szerint módosítanám:

euró 1-es autók - a legszennyezőbbek - évi 6oo lej
euró 2-es - 5oo lej
euró 3-as - 4oo lej
euró 4-es - 3oo lej
euró 5-ös - 2oo lej
euró 6-os - elektromos autók - évi 1oo lejes kocsiadó

S hogy a Somos-tetőre miért kell autóbuszjárat? Nos, azt ne tőlem kérdezzék... Lehet, hogy a polgármester úr szülei mozgássérültek? Esetleg a gyerekei lennének lusták, kövérek? Nem telik a polgármester úr fizetéséből egy-egy montira nekik? Talán az állatkert majmait szállítmányozza le ezekkel a buszokkal a polgármesteri hivatalba? Van ott épp elég gorilla, még több is, ahány a pincétől a padlásig a túlbürokratizált semmittevő irodákba befér, és valóban szükség lenne rájuk - legalább a felük nincs mit ott keressen! Mint ahogy azt se tőlem kérdezzék meg, hogy a Somos-tetőn az az 1 km hosszú, 1 méteres nyomtávú, erdei-útmenti keskenyvonat a medve-kőszobra - állatkert főbejárata - televízió-torony útvonalán miért nem közlekedik...

A sulibuszok is megérnének egy egész misét: tud valaki valami jót mondani ezekről? Csak rosszat! Bezzeg az én időmben! Ion Iliescu idejében, amikor én IX. osztályos licista voltam a Bolyaiban, bizony sok osztálytársam volt, aki a szomszédos településekről ingázott nap mint nap: amikor egész szeptemberben állandóan elkéstek az első óráról, mert sehogyan sem tudtak reggel 8-ra beérni, a szülők úgy döntöttek, hogy lemondanak gyerekük buszbérletéről, és inkább vesznek a gyerek segge alá egy montit! Így is történt: bringával senki soha nem késett 5 percet sem még egész XII. osztályban sem, pedig reggel a nagy sötétben, a legnagyobb hidegben, a legnagyobb hóban (ki takarította akkoriban el a havat?), a legnagyobb forgalomban kiengedni a teherautók közé Marosszentgyörgyön a főútra egy 14 éves kislányt azért nem semmi! És? Lett valami baja? Nem! Csak felnőtt a feladathoz, és még jobban megerősödött! Ma is szeret a Kárpátokban hegyeket mászni, szép, fitt, filigrán, szexi, sportos kis nőcske lett belőle! De ezekből, a maiakból mi lesz, ha már I. osztályos korában a gyerek mellé rendőrt tesznek, és buszra kötelezik, és azt még XII. osztályos korában is? Én I. osztályos koromtól fogva egyedül mentem az iskolába, bármilyen sötét és hideg és hó is volt télen! Fél órát gyalogoltam, és soha nem késtem el!

Ha a fél osztály két hétre belázasodott télen, senki nem kiáltott járványügyi intézkedésekért, vagy mérgező oltásokért! Hol volt akkor a teljes épület teljes felújítása, a hőszigetelés, a központi fűtés, a gázkazánok? - SE-HOL! S mégis jobb világ volt! A tanárok akkor is megtartották az órát, ha nem volt fűtés, villany, vagy víz, akár télikabátban is. Kicsit lelassultak a tananyaggal, hogy majd két hét múlva, amikor a fél osztály meggyógyult, és még erősebb lett, mint előtte, behozhassa az anyagot - ami sikerült is, mindenféle onlájn humbug nélkül!

Az én időmben még szombaton is kötelező volt a suli, és minden nap délután 2-ig! Szeptember 1-től Karácsony első napjáig, december 25-ig nyomtuk a sulit! Október 23? Délelőtt suli, órarend szerint, délután mindenki ünnepelte a nemzeti ünnepnapot a tévé előtt otthon a családi körben, és ez így volt november 1-én, halottak napján is: délelőtt suli, órarend szerint, este kiski elment családjával a temetőkbe világítani a halottai sírját! Másnap reggel újból suli, órarend szerint. Ó, azok a régi szép idők! S ma? Mindent csak elrontanak... a nagy fejlődés nevében. Lustaság és kövérség és kényelem és kényeskedés és mozgássérültség az oktatás legfőbb prioritása!

Természetesen szigorúan büntetném azokat a kocsitulajdonosokat is, akik éjjel a főúton hagyják az autóikat, miközben üres garázsuk is van!

Ó, azok a régi szép idők! Régebb jobb volt: nem volt rablaprogram - az állam nem avatkozott bele kétes jellegű divatos importált ideológiák erejével sem az autópiacba, sem az elektronikai cikkek piacába: ha egy autó vagy elektronikai cikk elromlott, megjavították, s használták tovább! Ha valaki akart új autót vagy elektronikai cikket vásárolni, az vásárolt rablaprogram nélkül is! Aki pedig el akarta adni régi autóját vagy régi elektronikai cikkét, az eladta rablaprogram nélkül is! 
 
És a szelektív szemét, ami amúgy sehol nem működik itt Kelet-Európában úgy, ahogy Nyugat-Európa elvárná... Nem-e volt régebb sokkal jobb, amikor minden szemetet egy kukába gyűjtöttek, egy nagy, teherautó nagyságú fémkonténerbe? S az, mikor megtelt, jött a nagy teherautó, egy könnyed, egyszerű billenőszerkezettel a hátáraemelte, kivitte a város szélére a szemétdombra, Kakasdra, ott kiürítette, s visszahozta üresen, kb. egy óra alatt, aztán, aki szelektálni akarta a szemetet, az szelektált saját zsebére állami beavatkozás nélkül a szabad piac erejével ott kint a szemétdombon, vagy a lakótelepeken kukázva kukáról kukára járva! Vagy mint én az utcasarki boltban: bevittem egy raffiaszatyor üveget, s kijöttem egy raffiaszatyor élelmiszerrel! Emlékszik-e még valaki azokra a régi szép időkre? Ma hol lehet ilyesmit megcsinálni? 
 
S tulajdonképpen mi is az, hogy utcaseprés? Nem-e volt régebb jobb, amikor azt megtették nappali kézimunkával ingyen a börtönlakó rabok? Hát az utcamosás? Nem-e volt régebb jobb, amikor azt megtette az eső?

A teleszemetelt-telehányt pisis-kakás-fosos, még fényes nappal is közveszélyes Színház-téri aluljárót elnézve mindenképpen ellenzem bármiféle parkolóház építését. Elég, ha csak megnézzük a Maros-mall földalatti parkolóházát: egyszer tévedtem le oda, de minden bizonnyal előszőr és utoljára! Ennek ellenére nem ellenezném, ha a Maros-mall mögötti hatalmas nagy mély gödröt feltöltenék szeméttel, földet hánynának rá, és beültetnék fákkal, mint valami kis erdőt...

Az utcák mentén mindkét oldalon a fasorokat visszaültetni szükséges, de ott, ahol az utcák nagyon szűkek, hát nem minden esetben lehetséges... 2ooo óta, Dorin Florea polgármesterségének idejében nagyon automobil-központú lett a város minden utcája: már nem csak a fasorok, zöldövezetek, játszóterek és bringások kárára, de már a gyalogosok (több esetben a lakóházak) kárára is: sok helyen még a járdákat is felszámolták, az utca mindkét oldalán, még egy egyméter széles járdát sem hagytak bár az egyik oldalon - ami a gyalogosok szempontjából akár gyilkossági kísérlettel is felérhet! Van, ahol a lakóházak falát súrolják az automobilok oldalai! De az autóknak a két vagy még annál több sávjuk, na az megvan, még akkor is, ha gyalog hamarabb oda lehet érni bizonyos célpontokhoz, mint autóval, melyek több mint felében a sofőrön kívül nem utazik senki!

Mindezekhez nem kell doktorátus, közelben lévő erdélyi nagyvárosaink, mint például Szeben, Kolozsvár már rég megcsináltak ilyesmiket, MarosváSÁRhelyen miért ne lehetne? Mert több mint 2 éve egy udvarfalvi migráns a polgármesterünk, akinek egyetlen gondja a roboámi adóemelések mellett a város elhidegvölgyiesítése, hogy havi 1o.ooo lejről havi 2o.ooo lejre emelje meg saját fizetését majdani különnyugdíján morfondírozva, nehogy megfagyjon télen a leghidegebb december-január-februári hónapokban a nonstop 2o celziusz fokon tartott palotájában, közpénzekből, miközben ő maga napi 4 órát sem dolgozik? Ki ne gyanítná, hogy éppen nem Marokkóban, Tunéziában, Máltán, Cipruson, Egyiptomban, Törökországban, Görögországban nyaral télen? (nem túl gríndilis, de olcsó visszeres fapadossal a vidrátszegi röptérről akár egy óra alatt is eljuthat oda)

2022. január 1., szombat

kovidióták

Én a 12 év sulim alatt alaposan megtanultam a biológia-leckéimet, egy egész életre szólón, nem kell a Bábel-tornyát építő, Mammont-, aranyborjút és disznófejű nagyurat szolgáló, összeomlás szélén álló EU-kártyavár keresztény-ellenes hamis ideológiáival, a józan észt sutba dobva, éppen engem FÉLRE-tájékoztasson a médiák tömegmanipulációs eszközeit csúnyán ki- és felhasználva kovidióta hazugságaival:

https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADrus 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Immunrendszer

Soha semmilyen járványügyi intézkedést nem tartottam be, és soha nem is fogok - még maszkot sem hordtam, mert az nem engedi a tüdőt normálisan lélegezni, fulladáshoz vezet. Nem fertőződtem meg, és senkit sem fertőztem meg, mert egészségesen élek, és éppen ezért a beoltott-megmérgezettek, álfelsőbbrendűségi tudatuk EU-s QR-kódjának birtokában engem gyűlölnek és kirekesztenek, Hitler zsidó-ellenes (és a kommunista diktatúrák elnyomó rendszerének) receptje általi erőszakot alkalmazva. Nem oltakoztam és soha nem is fogok. Megvéd engem a józan eszem, szabad akaratom, keresztény hitem, az Alkotmány és az Emberi Jogok, de az orvosok oltás-ellenes hippokrátészi esküje is, no meg a malpraxis bűncselekményétől való oltásellenes félelmük, sőt az Isten által teremtett perfekt immunrendszerem, bármely vírus ellen, amit tévedés lenne bármely oltással megmérgezni. Egy kis nátha még nem a világ vége - tüdőgyulladásban eddig is haltak meg emberek (többek között mindkét nagyapám túl a nyolcvanon), semmivel sem kevesebben, mint manapság!

Bezzeg amikor én suliztam, a régi szép időkben, 1-12 osztályokban, szinte minden télen a fél osztályom belázasodott két hétre, hogy otthon gyógyult a húszfokosra fűtött lakásában a szobájában az ágyában aludva - akkor senki nem kiáltott semmiféle apokaliptikus szcsifi pandémikus intézkedésekért! Ment tovább az élet és a tanítás a régi jó kerékvágásában egy kicsit lassabban az osztály másik, egészségesebb felével, még akkor is, ha az iskola épülete sem hőszigetelve nem volt, de még fűtése sem igazán volt! Az ember szervezete olyan csodálatosra van megalkotva Isten által Isten képére, hogy a 38,5 fokos lázig akár gyógyszerek nélkül is még meg tud gyógyulni saját ereje által!

Hiszek a Mi Hazánk Mozgalomnak, az Orvosok A Tisztánlátásért Mozgalomnak, az irodalmi Nobel-díjas Albert Camus A pestis c. regényének oltásellenességében (miközben - paradox módon - maga Camus egész életében egy olyan, állandóan ki-kiújuló tüdőgyulladással küszködött, mely elmúlni sehogyan sem akart), a Németországból a vakcinaterrorista Merkel által örökre száműzött virológusnak, prof. dr. Sucharit Bhakdinak, no meg Luc Montaigner Nobel-díjas francia virológusnak. Ők soha nem hazudtak semmit, sőt, minden egyes kijelentéseik orvostudományos érvek, melyek mindig megállták a helyüket, s a valóság is mindig visszaigazolta őket. Luc Montaigner, Nobel-díjas francia virológus szerint is minden járványügyi intézkedés és oltakozás kontraproduktív: csak rosszat tesznek, jobb nélkülük. (lásd Afrikát, Izlandot: semmi járványügyi intézkedés, semmi oltakozás - minimális kovid-halottak, míg EU már a negyedik oltakozást erőlteti, sőt, már a gyerekek oltását, de a kigyógyultak oltását is erőlteti, miközben Írországban a kovid-halottak több mint fele be volt oltva, Magyarországon pedig a kórházakba került súlyos kovid-betegek több mint fele be volt oltva) Mögötte áll Franciaország orvosainak 8o%-a, de a világ minden országából az orvosok körülbelül 5o%-a. Akik pedig tömeges oltakozásra engedélyezték ezt a végveszélyben sem alkalmazható kísérleti génterápiát, azok bíróság elé lesznek állítva - Magyarországon minimum a miniszterelnök úr, mint halmozott bűnöző, kovidióta hazugságaiért, az oltatlan egészségesek elleni gyűlöletkeltésért, kirekesztésért. Romániában már bíróság elé állították a kovidióta volt miniszterelnököt, egészségügyminisztert, de az országos egészségbiztosító pénztár igazgatóját is!

Száz év sem telt el azóta, hogy Hitler is ezt cselekedte itt Európában - tehát Magyarországon is - a zsidókkal - egy olyan néppel, melynek Ószövetsége megegyezik a keresztények Bibliájának Ószövetségével! Feltevődik tehát a kérdés: miért is kellene bármilyen adót is fizetniük az államilag fenntartott gyűlöletben és kirekesztésben részesülő oltatlan egészségeseknek?

Anyám április első felében 63 évesen 8 napi otthoni ágybanfekvés után kigyógyult a koronavírus-fertőzéséből, oltás, gyógyszerek, terápiák, mentők, WHO-protokoll és kórházak nélkül. Ha megijedt volna, és a kórházban elkezdték volna gyógyszeresen kezelni, bizonyára már rég kivégezték volna, mint futószalagon szinte mindenkit. Így viszont élete végéig természetes módon immunizálódott. Ezt pedig semmilyen oltással elérni nem lehet. A világon még senki sem halt meg koronavírus-fertőzésében otthon, a saját lakásában.

2021. szeptember 1., szerda

covidiots

Mit kellett volna tanítsanak a gyerekeknek a biológia-órán a sulikba 1-12 osztályokban, hogy ne tódult volna a pórnép gondolkodás nélkül futószalagon, mint birkák a vágóhídra, megmérgezni magukat ezekkel az obskúrus érdekek által vezérelt, állami szintre emelt Bill Gates-i genetikai mérgekkel egy olyan, minden télen szinte mindenkihez visszatérő ártatlan kis náthavírus miatt, mely semmivel sem veszélyesebb bármely eddiginél, de melyet mintha egy horrorisztikus szcsifiből emeltek volna ki, és akár erőszakkal is apokaliptikus vízióként tartanak fenn az obskúrus gazdasági érdekeket kiszolgáló politikai hatalmak kezeiben lévő médiák által hiszterizálva... Már hivatalos az is, szinte mindenfele: többen haltak meg az ún. vakcináktól, mint tisztán csak a koronavírustól...

2020. május 1., péntek

albert camus: a pestis

"A mi polgártársaink sem voltak vétkesebbek, mint bárki más, csupán a szerénységről feledkeztek meg. Azt hitték, hogy az ő számukra még minden lehetséges, amiből az következik, hogy a csapások viszont nem lehetségesek. Csak kötötték az üzleteket, készülődtek utazásaikra, nézeteik voltak. Hogyan is gondoltak volna a pestisre, mely megsemmisíti a jövőt, az utazgatást, vitatkozást? Azt hitték, szabadok, pedig soha senki nem lesz szabad addig, ameddig csapások lesznek."

Albert Camus (https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Camus) XX. századi francia író és filozófus, az egzisztencializmus (https://hu.wikipedia.org/wiki/Egzisztencializmus) egyik meghatározó alakja. Az ember és az őt körülvevő világ kapcsolatára jellemző paradoxont abszurdnak nevezi. Az embernek jogos igényei vannak a világ felé: elvárja, hogy megismerhető legyen, otthonos és ésszerű, de kérdéseire nem kap megnyugtató választ. A sorsot pedig inkább ellenségesnek, mint gondoskodónak látja. 

"Felmagasztalom az embert, azzal szemben, ami rátapos."

Az író 34 éves korában, 1947-ben megjelent (részben önéletrajzi ihletésű, részben alaposan dokumentált), azonnali kritikai- és olvasói sikernek örvendő regénye, A pestis (rá 10 évre, 1957-ben megkapja az irodalmi Nobel-díjat), egy fiktív pestisjárványt mutat be. A történet egyetlen bizonytalan pontja a pontos időpont, minden egyebet (helyszín, a betegség tünetei, a szereplők reakciói, stb.) részletesen és realisztikusan mutat be. Ezzel valószínűleg azt sugallja az író, hogy bármikor megtörténhet egy ilyen katasztrófa. Fő témája a viszonylagosság (orvostudomány) és a halál harca. 

A mű 5 fejezetre tagolódik, melyben a pestis 5 stációját követhetjük nyomon: 

1. A patkányok elözönlik a várost és megdöglenek. 

2. Az emberek megbetegszenek, hasonló tüneteket produkálva, mint a patkányok: daganatok, tályog, láz, helyi gyulladások, szörnyű szag, stb. A leírásban naturalista módon: igen részletesen mutatja be a tüneteket. 

3. Egyre szaporodnak a halottak, a város vezetői kénytelenek elismerni a járványt. Karantént rendelnek el: senki sem hagyhatja el a várost. A halottak számának emelkedésével a temetések egyre személytelenebbé válnak, a végén már villamosokkal szállítják a krematóriumba a halottakat. Az emberek belefásultak a halálesetek sorozatossá válásába, ahogy Tarrou mondja: minden egyes nap halottak napja volt. 

4. Tetőpont: a bíró kisfia halálának részletes leírása. Minden lényeges szereplő végignézi a kisfiú szótlan haldoklását, mert egy újfajta szérummal próbálnak segíteni rajta. Az esemény megrendítő hatású, a jelenlevőket a létezés abszurd voltával szembesíti. 

5. Egészséges patkányok bújnak elő, elkezdenek gyógyulni a betegek, megszűnik a pestis. 

A helyszín, Oran egy teljesen jellegtelen, múlttalan algériai kisváros. A lakosok egyhangúan tengetik benne az életüket. A katasztrófa során derül ki, hogy mennyi érték rejtőzik az unalmas felszín alatt. Mondhatnám: Oranban semmi pótolhatatlan nincs, ami a járvány során elveszhet, csupán az emberek, akik benne laknak. Az ő szeretetük és összetartásuk ad értelmet a járvány elleni küzdelemnek. Az egymástól elszakított emberek lassan felhagynak a levelezéssel, mert érzik, hogy a nyelv nem tudja visszaadni azokat az érzelmeket és lelkiállapotot, amelyeket közvetíteni szeretnének. 

"Pontosan tudom (...), hogy mindenki magában hordja a pestist, mert senki, de senki a világon nem érintetlen tőle. És hogy szakadatlanul ügyelnünk kell magunkra, nehogy egy önfeledt pillanatban másnak az arcába leheljünk, és ráragasszuk a fertőzést. A baktérium a természetes. A többi, az egészség, a tisztesség, vagy ha tetszik, a tisztaság, az akarat következménye, méghozzá a lankadatlan akaraté. A becsületes ember, az, aki úgyszólván senkit sem fertőz, nem más, mint az, akinek a lehető legkevesebb az önfeledt pillanata. Ahhoz pedig akarat és feszült lelkiállapot kell, hogy sohase legyünk önfeledtek!" 

A regénynek nincs egyetlen főhőse, szereplői egy-egy attitűdöt személyesítenek meg a csapás idején. Rieux doktor, akinek naplója a regény vázát adja, remény és megalkuvás nélkül száll szembe a betegséggel. Tisztában van vele, hogy nem tudja a betegeket meggyógyítani, tennivalója a betegség adminisztrációjában és a betegek elkülönítésében merül ki. Nem ítéli el a szökni próbálókat, a segítség elől elzárkózókat sem, tiszteletben tartja a döntésüket. Egyedül Paneloux atya tudja kihozni a sodrából, amikor a járványt Isten büntetéseként állítja be. 

Tarrou: az ápoló, aki hajdan részese volt a forradalmi mozgalomnak. Rájött, hogy bűnt követett el, amikor azt gondolta, hogy a szép célok szentesíthetik a sok gyilkolást, amit véghezvittek, ezért vezeklésnek tekinti a pestisjárványban nyújtott segítséget. (Ahogy ő mondja: nincs más lehetőség, mint szentté válni.) 

Paneloux atya az abszolútum képviselője. Tudja, hogy nem talál mindenre magyarázatot, de hisz egy felsőbb értelemben. Az egész értékrendje megrendül a kisfiú halálakor. Kisvártatva pestishez hasonló, de bizonytalan tünetekkel meghal. Nem világos, hogy a betegség végez vele, vagy a világnézeti összeomlás. 

Rambert: az újságíró, aki a pestis idején a városban rekedt. Minden módon megpróbál kijutni a vesztegzárból, mert elviselhetetlennek tartja a távolságot maga és szerelme között és minden napot, amit egymás nélkül töltenek el. Mikor másodszorra is meghiúsul szabadulási kísérlete, feladja a további próbálkozásokat, és beáll a mentőosztagba. 

Grand, a hivatalnok, aki elvész a részletek között. Irodalmi művön dolgozik, de folyton belegabalyodik a jelzőkbe, ezért nem jut tovább az első mondatnál. Camus ezzel azt érzékelteti, hogy a nyelv tökéletlen eszköz, nem tud minden jelenséget, gondolatot maradéktalanul visszaadni, de ez nem szabad, hogy elvegye az alkotásra áhítozó ember kedvét. A nyelv közvetítő eszköz, tökéletlensége ellenére átviszi a mondandó lényegét. 

Grand alapvető tulajdonsága a távolságtartás. Nem tud mit kezdeni a túl közeli élményekkel, eseményekkel, személyekkel, ezért hagyta el a felesége, ezért vállalja a pestis adminisztrációját. Félénksége miatt nem fejlődik, amíg meg nem betegszik. Ez a halálközeli élmény tudja csak átlendíteni a saját korlátain. Mit mond erre Camus? 

"Hogy éljünk úgy, hogy ne vesztegessük el az időnket? Éljük át egész terjedelmében."

Cottard, a magánzó az egyetlen, aki elemében érzi magát a pestis idején. Nem világos, miért üldözték eddig, csak alvilági kapcsolatairól tudunk. Láthatóan, örül annak, hogy mások is átérzik azt a szorongást, ami azelőtt az ő osztályrésze volt és az üzlet is jól megy. Az embercsempészekkel is ő hozza össze Rambert. A járvány visszahúzódásakor elfogja az aggodalom, hogy a rendőrség ismét "előveszi". Rettegése olyannyira elhatalmasodik rajta, hogy elébe megy végzetének: lövöldözni kezd az ablakából az ünneplő járókelőkre. 

A történet vázát Rieux doktor naplója és Tarrou jegyzetei adják. Ez jelzésértékű: nekik kettőjüknek van beleszólásuk a történetbe. 

Az ő viselkedésük és véleményeik metszete adja meg Camus viszonyát az egzisztencializmushoz: az embernek joga van a saját életét, céljait előtérbe helyezni, de nem feledkezhet meg arról, hogy szociális lény, és nem hagyhatja cserben a neki kiszolgáltatott embereket. A közösség felé elhivatott ember szélsőséges helyzetekben szélsőséges alternatívák előtt találja magát. Ilyen esetekben nem mindig adódik lehetőség a "" döntésre. A házastársi és az orvosi eskü is szent, bármelyiket választja is, a másikat meg kell szegnie. 

A történet azért aktuális, mert bármely élethelyzetre kiterjeszthető, amelyben az ember korlátozva, szeretteitől elszakítva érzi magát. A család, létbiztonság, egészség nem magától értetődő javak, hanem kiváltság. Akkor tudunk megbirkózni a hétköznapi és a rendkívüli nehézségekkel, ha ezt szem előtt tartjuk.

"Miközben Rieux a városból felszálló örömujjongást hallgatta, arra gondolt, hogy ez az öröm mindig veszélyben van. Mert ő tudta azt, amit nem tud ez a vidám tömeg, de a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban, s hogy eljő tán a nap, amikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat."

(A pestis 1968-ban jelent meg magyarul, Győry János fordításában)

2019. november 1., péntek

summer time in europe

To attention of the leaders of the European Union! A picture is worth a thousand words! Make time-zones in Europe as they normally should be, winter as in summer, according to geography, and according to 2017 Medical Nobel Prize winner Michael W. Young (USA)! Now! There is no time to play the fool! Health is a fundamental human right! If people’s health does not come first for you, what else does? The chaos in our watches? What has the EU become, anyway? A schizoid quarantine area? A sick zone? A monkey zoo?





























 

 

 

 

Can you read the map? 
It says:
UTC - 1 (11 h)
Iceland, Portugal 
UTC + 0 (12 h)
Faroe Islands, United Kingdom, Ireland, Netherlands, Belgium, Luxembourg, France, Monaco, Andorra, Spain, Gibraltar 
UTC + 1 (13 h)
Norway, Sweden, Aland Islands, Denmark, Germany, Switzerland, Liechtenstein, Austria, Italy, Corsica Island, San Marino, Vatican City, Malta, Kaliningrad Russian Exclave, Poland, Czech Republic, Slovakia, Hungary, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Montenegro, Kosovo, Serbia, North Macedonia, Albania
UTC + 2 (14 h)
Finland, Saint Petersburg, Estonia, Latvia, Lithuania, Belarus, Ukraine, Crimea Peninsula, Moldova, Romania, Bulgaria, Greece, Turkey, Cyprus 
UTC + 3 (15 h)
Moscow, Georgia, Azerbaijan, Armenia
   
UTC + 4 (16 h)
Perm, Ufa
For more information please visit:

https://timeuse.barcelona/projects/permanent-time-zones-eu/ 

https://en.wikipedia.org/wiki/Daylight_saving_time

https://en.wikipedia.org/wiki/Coordinated_Universal_Time

https://en.wikipedia.org/wiki/Michael_W._Young

https://en.wikipedia.org/wiki/Human_rights